Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
A ,, NEMZETEKFÖLÖTTI ÁLLAM" ESZMÉJE A BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 151 félreérthetetlenül a német hódító èélzatok szolgálatában, modern lepelbe burkolva — azt a tételt, hogy egy kis nemzet politikai és gazdasági önállósága Európa közepén már a középkorban sem volt megvalósítható; a XX. században pedig csak mint időbelileg korlátozott illúzió maradhatott fenn.41 Emil Franzel szerint például az Európa sorsát határhelyzete folytán eldöntő dunai térségben a legutóbbi időkben végbement események nem újkeletűek, hanem egy visszatérő dinamikus mozzanat megnyilvánulási formái. A dunai térségben uralkodó cseppfolyós viszonyok megszilárdításához egyetlen út vezet: a sok kis nép szövetségi összefogása a nagy szomszéd (a Szovjetunió — M. Gy.) imperialista törekvései elleni közös védelem céljából. Európa nagy népei közül — folytatja gondolatmenetét Franzel — nyilvánvalóan a németeknek van legerősebb, legközvetlenebb, kifejezetten alkotó részük a dunai térség történetében. A dunai kérdés mindig német kérdés volt.4 2 „A németeknek a nyugati latin kultúrát a tanítandó szlávok (vagy magyarok vagy oláhok [Walachen !]) felé közvetítő szerepe hatással volt a társadalmi ranglépcső fokainak és a politikai jogoknak a megállapítására. A kisebb jogú népek felszabadítása egyszerűen a fennálló rend megfordítását, a németek alávetését és az egykori alávetetteknek előjogokkal való felruházását eredményezi. így maradt ez 1945-ig.43 A történeti hagyományok alapján a németeknek és a Metternichféle osztrák birodalomnak sajátos küldetését abban látja, hogy a Duna alsó térségét és a Balkán északi részét „visszaeurópaiasítsa".4 4 A keresztény-nyugati, európai közös kulturális hagyományok egységére is hivatkoznak, hogy a kontinuitás elméletének a segítségével is alátámasszák az európai közösség imperialista politikáját. A keresztény-nyugati egység kezdeteinek felkutatásában visszanyúlnak egészen a Karoling birodalomig, sőt egyes jelek szerint még Európa őstörténetéig is.4 5 A római, majd a Karoling birodalom, a „német nemzet római szent birodalma", főleg V. Károly alatti méreteiben, s részben Európa metternichi rendszere azok a hagyományok, amelyekre hivatkozva iparkodnak kialakítani a történeti tudatot.4" Franzel például hosszú oldalakat szentel annak bizonyítására, hogy a Duna térségében a béke fenntartása érdekében nemzetekfölötti szövetségbe kellett egyesíteni az itt élő sokféle népet. Ehhez birodalmi eszmére volt szükség. A római birodalmi eszme volt az, amely a Duna térségének déli részében sohasem aludt ki. Ezen a területen sarjadt ki a birodalmi gondolat csírája, hiszen Diocletianus Splitből irányította birodalmát, Marcus Aurelius Bécsből. A Vaskapunál pedig emléktábla hirdeti Traianus dicsőségét. A bizánci császáreszmének mindig erős vonzóereje volt a szerbekre, a románokra.47 Rudolf trónörökös arról álmodozott, hogy Bizánc császára legyen. Az új császári korona, amit I. Ferenc a fejére tett, sem volt igazában új, hanem a Nagy Károlyig visszavezethető nyugat-római császárság hagyományait élesztette fel. Egyúttal „érzékletes kifejezése is volt a dunai országok birodalmi gondolata integráció-41 Wenzel Jaksch: Europas Weg nach Potsdam. Schuld und Schicksal im Donau-Baum. Stuttgart. 1957. 206. 1. — Kfizek: i. m. 47. 1. 12 Franzel: i. m. 15. 1. 43 Uo. 16. 1. » 44 Uo. 59. 1. 45 Erről látszik árulkodni R. Pitlioni: Die urgeschichtlichen Grundlagen der europäischen Kultur. Wien. 1959 című könyve, amely az európai közösség szellemében íródott. Hivatkozik rá Ernst Hoffmann: id. cikk 1824. 1. 46 Vö. Minderre Leo Stern: id. cikk 571—573. 1. 47 Franzel: i. m. 22—24. 1.
