Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 135 Az állami szektor — az iparban a stabilizációs évben folytatott gazdaságpolitika s ezt alátámasztó hatalmi térhódítás eredményeként — újabb és újabb térnyerésére kerülhetett sor. 1947. június 28-án a koalíciós pártok pártközi és tárcaközi értekezletén már megállapodás jött létre a bauxit- és alumíniumipar államosítása kérdésében is.124 A tőkések már világosan látták, mint szorul a hurok, mint csúszik ki lábuk alól a talaj. Érdekeltségeik mentésére — a vagyonok kimentése ekkor már egyre nehezebbé vált — egyes esetekben a külföldi tőke kezére igyekeztek játszani vállalataikat. Az egyre jobban eladósodó Hungária Vegyiművek pl. 1947 nyarán levéllel fordult az iparügyi miniszterhez, s ebben a vállalat nagy tőkeerőt igénylő beruházási feladataira hivatkozva előadják: „Vállalatunk vezérigazgatója múlt év decemberében az üzembővítéssel kapcsolatban meglátogatta bruxellesi nagyrészvényesünket, a Solvay et Cie. céget,... a Solvay et Cie. cég javaslatunkra hajlandóságot mutatott arra, hogy vállalatunk tőkeemeléséhez a maga részéről hozzájárul." A Solvay-művek ajánlatot tett a Hungária vegyiművek 1/3 érdekeltségének 25 millió forintért történő megvásárlására.125 Hasonló tőkementési kísérleteket már korábban is megfigyelhettünk a MOKTÁR és Hitelbank esetében.12 6 Mindez azonban részben a külföldi tőkecsoportok bizonytalanságán és halogatásán, másrészt mikor már nyilvánvaló volt, hogy az államosítások alóli kibúvóról van szó — pl. az előbb idézett esetben is —, az állami szervek ellenállásán meghiúsult. A tőke felszámolásának politikája elé ez sem gördíthetett akadályt. Amint a tőke felszámolása „száraz" útjának politikája lényeges változásokat eredményezett a stabilizációs év folyamán az iparban, úgy szükségképpen hasonló eltolódásokat kellett előidéznie a hitelszervezetben is. A deflációs pénzpolitika, a — fejezet elején bemutatott — hitelpolitika, az iparvállalatokkal szemben alkalmazott gazdasági intézkedések és az adórendszer a nagybankok helyzetét is alapjában meghatározta. S idézzük mégegyszer a Kereskedelmi Bank igazgatóságának az 1947. évi nyári közgyűlés számára készített előterjesztéséből, melyben a bankok pénzügyi függőségét és az állami eszközök •döntő szerepét mutatja be: „Ez az állapot egyébként azóta is nagymértékben fennáll és nem kevéssé vezetett a gazdasági élet gyökeres megváltoztatásához és az államosítási törekvésekhez."127 Maguk a légérdekeltebbek, a tőkés nagy-124 P. I. Archívuma. 2/9-19. 00387. 125 P. I. Archívuma. 2/9 — 20. 00491. 1947. aug. 8. 126 A Hitelbank külföldön tárgyaló igazgatói megkíséreltek hasonló megegyezéseket létesíteni. \lakai Hitelbank igazgató 1946 tavaszi külföldi tárgyalásairól készített feljegyzésében ad számot a következőkről: „Clarence E. Hunter alelnökkel — The New-York Trust Co. — Párisban találkoztam, akit részletesen tájékoztattam Magyarország gazdasági ós pénzügyi helyzetéről és a Stillhalte-hitelezők követelései kilátásáról. Felvetettem a Stillhalte követelések részvényekre való átalakításának tervét, amire nézve Hunter alelnök közölte velem, hogy az amerikai hitelezők ezzel a kérdéssel már az elmúlt év őszén foglalkoztak (nyilvánvalóan azon javaslat alapján, amelynek Amerikába való továbbítását Ecker-Rácz úr, a budapesti amerikai misszió gazdasági szakértője útján kértünk) . . . Megemlítettem továbbá a Magyar Általános Kőszénbánya alumíniumgyára Stillhalte követelések ellenében való megvételének gondolatát, amely javaslatot Hunter alelnök szimpatikusán fogadott, de végleges választ csak egy mindenre kiterjedő, részletes ajánlat átvizsgálása után tudna adni." (K G. L. Hitelbank. 239. cs. Makai és Lukács igazgatók levelezése külföldi bankokkal. 1946. máj. 5.) 127 A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1947. jan. l-i megnyitó forintmérlege és -az igazgatóság jelentése a 103. —105. üzletévekről.
