Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
134 BEBEND T. IVÁN murányi Vasmű. Ezen utóbbi gyárak vonatkozásában ismét nemcsak arról beszélhetünk, hogy maguk is számottevő ipari érdekeltségekkel rendelkeztek, a (Janz-gyár révén pl. állami kezelésbe került a Magyar Vegyipari gépgyár rt., a Magyar Építő rt., a Weiss Manfréd Művekhez ugyancsak több vállalat kapcsolódott, így a Mauthner-cég, konzervipari vállalatok stb.,115 hanem arról is, hogy ezen üzemek, s a mögöttük álló nagytőkések a bankok üzlettársai voltak, kül- és belföldi vállalkozásokban egyaránt.116 A szénbányák után tehát most a nehézipari üzemekkel a leghatalmasabb magyarországi tőkés iparvállalkozások az állam kezébe kerültek. Formailag ugyan most sem történt még államosítás — mint ahogy a szénbányákat is először állami kezelésbe vették —, a lényeget tekintve azonban az államosítás és állami kezelésbe vétel között az adott esetben semmiféle különbség nem volt. Az üzemek igazgatóságai megszűntek működni, s létrehozták a Nehézipari Központot (NIK), mely a vállalatokat vezette.117 A N1K élén hármasbizottság állt, a gyakorlati vezetés azonban a Kommunista Párt kezében összpontosult. Az állami kezelésbe került egyéb vállalatokkal együtt — pl. a nyilas tulajdonosai által elhagyott, s az Kihagyott Javak Kormánybiztosságának hatáskörébe tartozó Haidekker Sándor rt-t 1947 tavaszán hosszabb időre bérbe adták a NIK-nek,118 csődbejutott és állami kézre került pl. a Lampart-Művek soroksári úti telepe119 stb. -— a N1K hatóköre igen széles volt. A kohászat 100%:a, a vas- és fémipar több mint 60%-a, a gépgyártás több mint 50%-a az állam kezében található!1 -0 A nagy nehézipari vállalatok érdekeltségei révén azonban a NIK-hez nemcsak nehézipari vállalatok tartoztak. 1947 nyarán állami kezelésben volt még a Csepeli Üveggyár rt., az Első Kecskeméti Konzervgyár, az Alföldi Konzervgyár, a Danuvia Ipar- és kereskedelmi r. t., a Sigg Alumínium rt. és más üzemek is.121 Az állami érdekeltség térhódítása ebben az évben már igen jelentős volt. A nehézipari vállalatok mellett az 1946. évi XX. törvénycikk elrendelte a 20 000 KVA kapacitású és annál nagyobb energiatelepek, valamint a 60 Kffot meghaladó teljesítőképességű távvezetékek állami tulajdonba vételét. Ezzel — a bányák államosításakor állami kézbe vett energiatelepek mellett — most már az összes Országos jelentőségű energiaközpont és centrálé állami szektorba került, 1947-re a közhasznú energiatelepek erőgépeinek 45,8%-a tartozott az állam tulajdonába.12 2 Az állami szénbányák 60 ezer, a nehézipari üzemek 75 ezer, az erőművek és egyéb állami vállalatok 15 ezer, vagyis az állami szektorban dolgozó kb. 150 ezer munkás 1946 végén az egész gyáriparban és bányászaiban alkalmazott munkások 43,2%-át tette ki !12 3 115 K. G. L. Hitelbank. 252. cs. végrehajtó biz. illésére készített jelentések. 1947. jan.; Magyar Ipar 1947. szept. 25. 116 Vö. fíerend — Ránki : Magyarország gyáripara 1900— 1914. Bpest, Szikra. 1955; И er end — Ránki : Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában. 1933—1944. Bpest. Akadémiai Kiadó. 1958. 117 23 500/1946. ME. sz. rendelet. 118 Pesti Tőzsde 1947. máj. 15. 119 A G. F. 1947. nov. 12-i ülésének jkv. P. 1. Archívuma. 2/9 — 16. 0045. 120 M. G. I. 54. sz. helyzetjelentése. 123. I. 121 Magyar Ipar. 1947. aug. 25. 122 A Közgazdaság Évkönyve. 1947. Bpest. 1947. 186. I. 123 Vö. Rédei Jenő : Ipari munkásságunk tízéves fejlődése. Közgazdasági Szemle. 1955. 2. sz.; Pikier Ferenc : A NIK jelentősége. Társadalmi Szemle. 1947. 1. sz.
