Századok – 1962

Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98

A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 133 kínosabb jelenségnek tekinthető, hogy a vállalatok olyan nagy mér­tékben vettek igénybe állami eszközöket, s annyira kiszolgáltatott hely­zetbe kerültek, hogy az állami kezelésbe vétel szükségessége elkerülhetetlenül felmerült. Az állami szektor, illetve állami ellenőrzés gyors kiterjedése a stabi­lizáció után alkalmazott gazdaságpolitika közvetlen következménye volt. Az állami szektor kiterjesztésének a stabilizációs évben bekövetkező s legdöntőbb mozzanatát a legfőbb nehézipari üzemek állami kezelésbe vétele képezte. A nehézipar legnagyobb üzemei, melyek korábban szinte teljes egé­szükben, de a stabilizáció után is termelőképességüknek mintegy 60%-a erejéig jóvátételi munkát végeztek, mint már korábban kimutattuk, a nyers­anyag és hitelellátás, illetve az értékesítés vonatkozásaiban teljesen állami ellenőrzés alatt állottak.112 1946 második felében a jóvátételi termelésben döntő szerepet játszó vállalatok gazdasági helyzete különösen kedvezőtlenné vált. A kötött jóvátételi árakkal szemben a külföldi vasérc és koksz, s általá­ban a felhasznált legfőbb nyersanyagok ára a világpiacon jelentősen emel­kedett, és — mint már utaltunk is rá — ezen nyersanyagok árát már a stabi­lizáció alkalmával a valóságosnál kedvezőtlenebb arányban kalkulálták az árakba. Az érdekelt legfőbb nehézipari üzemek, a Weiss Manfréd Művek, a Ganz, a Rimamurányi Vasmű és az utóbbival kapcsolatban álló győri Magyar Vagon- és Gépgyár rohamosan élték fel készleteiket, s hatalmas adósságokat halmoztak fel anyagszállítóiknál. A külföldi nyersanyagok drágulásából eredő költségtöbbletet és a növekvő deficitet a jóvátételi termelést irányító állam volt kénytelen finanszírozni. Ebből a helyzetből szükségképpen következett a jóvátételre dolgozó gyárak állami kezelésbe vétele. A Baloldali Blokk e követelését a kommunisták mellett a szociáldemokrata baloldal is a leghatá­rozottabban támogatta, és 1946. augusztus 28-án a SzDP gazdaságpolitikai bizottságának ülésén a MKP álláspontjával teljesen azonos álláspontot foglalt el.113 A nehézipari üzemek állami kezelésbe vételére vonatkozó kormányren­delet november végén napvilágot is látott.11 4 Ennek értelmében 1946. decem­ber 1-től az előzőekben felsorolt négy nagy nehézipari üzemet és mindazokat a vállalatokat, amelyekben ezek legalább 50%-os érdekeltséggel birtak, a jóvátételi kötelezettség időtartamára állami kezelésbe vették. Már a szén­bányák államosításánál sem egyszerűen jelentős nagyüzemekről volt szó, hanem a magyarországi tőkés monopóliumok bankokkal összefonódott, s leányvállalatokkal rendelkező, más iparágakban is érdekelt csúcsairól. Most, a nehézipar vezető vállalatainak állami kezelésbe vételekor ugyanezt kell mondanunk. A magyarországi finánctőke két leghatalmasabb csúcsát nem egyszerűen a Hitelbank—Magyar Általános Kőszénbányatársaság, illetve a Kereskedelmi Bank—Salgótarjáni Kőszénbánya képezte, hanem az előbbihez szorosan kapcsolódott a Ganz, az utóbbihoz pedig a Weiss Manfréd és Rima-112 Berend T. Iván : Az állami beavatkozás rendszere és a nagytöke gazdasági hatalmának aláásása az infláció periódusában. 1945 — 46. 113 Ilyen értelemben foglalt állást Rónai Sándor és Vajda Imre. Az ülés jegyzö­könyvének tanúsága szerint pl. „Vajda Imre kifejti, hogy az állami kezelésbe vételt túlhaladott álláspontnak tekinti és ma már az egész nehézipar államosítását kell követel­nünk." Az állami kezelésbe vételre vonatkozóan pedig leszögezi, hogy az „akként ol­dandó meg, hogy ebből már végleges államosítás váljék . . . globális igazgatási testület megvalósítását javasolja." (P. I. Archívuma. 253/1-103. A SzDP gazd. pol. biz. 1946. aug. 28. ülés jkv.-e.) 114 23.500/1946. M. E. sz. rendelet (M. K. 1946. nov. 28.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom