Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
132 BEBEND T. IVÁN NEP elvei alkalmazásának kérdése a nagyiparban fel sem merült. Másrészt: miután a nem államosított nagyipart egyszerűen magántőkés szektornak tekintették, s nem tárták fel annak fokozatosan államkapitalista szektorrá történő átalakítását, úgy ítélték, hogy a nagyipar oldaláról eleve nem is jött létre a NEP kisárutermelőkkel szemben történő alkalmazásárak feltétele. Az átmenet államkapitalista útjának bemutatása tehát felveti a NEP alkalmazásával kapcsolatban elfoglalt álláspontok mérlegelésének szükségességét. A MKP vezetése elméleti felkészültsége és a konkrét helyzet reális elemzése alapján tehát megtalálta a tőke felhasználásának és kisajátításának „száraz", államkapitalista útját. E politika tudatosságára utal egy 1947 kora őszén kidolgozott gazdasági program, — melyet a későbbiekben még részletesebben is idézünk, s most csak egyetlen megállapítására kívánunk hivatkozni: ,,.. .az ellenőrzést úgy kell fokozni, hogy lényegileg államkapitalista szektorrá váljon az egész magántőke."108 Az államkapitalista út a népi demokratikus fejlődést járó országok között a második világháborút követő években az ország helyzetéből adódóan talán legkövetkezetesebben éppen Magyarországon érvényesült. A szomszédos országok, nagyobb gazdasási és főként politikai lehetőségeik szerint legnagyobbrészt már igen hamar rátértek a radikális államosítások útjára. Csehszlovákiában már 1945. október 24-én rendkívül széleskörű, minden alapvető iparágra és a bankokra kiterjedő államosításokat hajtottak végre, a cseh-morva területen pl. az ipari alaptőke 85,7%-a állami kézbe került.10 9 Lengyelországban 1946. január 3-án minden 50 munkásnál többet foglalkoztató üzemet államosítottak, Jugoszláviában már 1944 novemberében, az ellenséges vagyon elkobzásáról kiadott rendelet széleskörű államosítást valósított meg, az 1946. december 5-i államosítási törvény után — mely bankokra és iparra egyaránt kiterjedt — csupán az ipar ,10%-a maradt tőkés kézen.11 0 Viszont — igaz, történetileg későbbi időszakban — az államkapitalista átmeneti út igen széleskörű és következetes alkalmazására került sor Kínában, és részben a Német Demokratikus Köztársaságban is. Miközben az ipar egyre nagyobb részét, mint bemutattuk, 1946—47 folyamán gyakorlatilag az ipar zömét kettős korlátozás útján államkapitalista útra terelték, s ugyanez valósult meg a bankügy terén is, vagyis a tisztán magánkapitalista szektor jelentősége lényegesen csökkent, a népi demo* kratikus állam tulajdona, tehát a lényegében — s mind egyértelműbben — szocialista szektor is erősödött. A stabilizációs év természetesen nem hozhatott tömeges pénzügyi csődöket — az idő ehhez még túl rövid volt —, de az eladósodási folyamat s a vállalatok fizetésképtelenségének gyors közeledése, az állam pénzügyi ellenőrzésének kiterjedése közelhozta már ezt az állapotot. S ha egyes gyárak, pl. a 400 munkással dolgozó Ferrótechnika szerszámgépgyár esetében a súlyos pénzügyi helyzet már arra vezetett, hogy a gyárat felajánlották az államnak,111 sokkal álta-108 P. I. Archívuma, 2/9 — 5. 0348. Irányelvek a MKP gazdaságpolitikájához. 109 Varga Jenő : A tőkés gazdaság a második világháború után. Bpest. Szikra, 1947. 36. 1. 110 A MNB havi közleményei 1947. 3 — 4. sz. 129. 1., 5 — 6. sz. 332. 1. 111 ,,... a vállalat jelenleg teljesen immobil, fizetéseit beszüntette és az üzemvezetőség tárgyalásokat folytat a szanálás, illetve elidegenítés tárgyában." O. A. Irattára. 16. es. 1-103.
