Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
130 BEBEND T. IVÁN Az államkapitalizmus tehát nemcsak bizonyos vállalat-típust jelent — vegyes állami-tőkés üzemet, koncessziót, vagy bérletet —, s ezen típusú vállalatok által képezett szektort, hanem mindenek előtt a gazdaságpolitika, a tőke elleni harc viszonylag békés módszerét: a tőkés tulajdon fenntartása mellett — természetesen a gazdaság kulcspozícióinak birtoklásával — olyan állami gazdaságpolitikát, mely adó-, ár-, hitelpolitikával, vásárlásokkal és nyersanyaggazdálkodással stb. felülről, erőteljes munkásellenőrzéssel, az üzemi bizottságok határozott működésével alulról, kettős ellenőrzés alatt tartja a tőkés vállalatot, s az ellenőrzést és irányítást fokozatosan szigorítva vezeti a tőkés vállalatokat a szocialista gazdaság felé."105 A magántőkés vállalatokat tehát a munkásellenőrzés és állami gazdaságpolitika eszközével lényegében az állam, a társadalom gazdasági érdekeinek szolgálatába állítják. A tőkés eleinte szerezhet profitot, gazdagodhat, de e téren is lépésről-lépésre korlátozzák, s a korábbi tőkés vállalat végül is társadalmi tulajdonba nő át. Szükségtelen tehát részletesebben fejtegetni, hogy az átmeneti időszak államkapitalizmusa gyökeresen különbözik a tőkés korszak államkapitalizmusától, ahol az állam saját eszközeivel biztosítja a magántőke érdekeit; ott ugyanis éppen a tőke vetette alá magának, és állította szolgálatába az államot. Az átmenet államkapitalista útját Lenin annál is fontosabbnak tartotta, mivel Oroszország elmaradott ország volt, s álláspontja szerint az elmaradottság közepette méginkább ez uton, fokozatosan lehet fellendíteni az ország gazdaságát, hogy a szocializmus felé való — igaz lassabb — átmenettel párhuzamosan a termelés fejlődése se szenvedjen csorbát. Az államkapitalista átmenet, lia úgy tetszik „száraz", útja azonban csak akkor valósulhat meg, ha a munkásosztály eléggé érett és alkalmas erre, másrészt viszont, ha a tőke hajlandó elfogadni az új jellegű állam fennhatóságát. Oroszországban éppen azért hiusult meg a lenini terv, mivel az orosz tőkésosztály, bízva saját erejében, az ellenforradalom lehetőségében, s elsősorban az imperializmus nemzetközi támogatásában a proletárforradalom győzelme után nem volt hajlandó elfogadni ezt az utat: „...mi magának a létezésünknek a kérdésével találtuk szembe magunkat. A tőkés osztálynak az volt a taktikája — mondja Lenin —, hogy elkeseredett és kíméletlen harcba rántson bennünket, és ez a harc arra kényszerített bennünket, hogy mérhetetlenül nagyobb mértékben romboljuk le a régi viszonyokat, mint eredetileg terveztük."106 Oroszországban 1918 júniusában jelent meg a dekrétum a radikális államosításokról. Az államkapitalista átmenet széles útját elállták a történelmi események. Magyarországon azonban a helyzet másként alakult. Amikor a népi demokratikus forradalom 1945 után kibontakozott, s a „ki kit győz le" történelmi kérdése a vajúdó társadalom legfőbb problémájává vált, amikor — mint már említettük — lehetőség nyílt a tőke elleni ostrom megindítására, az államkapitalista átmenet útjának feltételei kedvezőbbek voltak. Sőt pontosabban foglmazunk, ha azt állítjuk, hogy az adott történeti helyzetben Magyarországon az államkapitalista átmeneti út lehetőségei és feltételei voltak a legkedvezőbbek. 105 Ebben az értelemben tárgyalja az államkapitalizmus lenini felfogását A. G. Szend-Guszenov : Goszudarsztvennij kapitalizm v perehodnüj period ot kapitalizma к szocializmu. Moszkva. 1960 e. munkájában 23 — 26. 1.; felveti az államkapitalizmus fenti lenini értelmezését: Fábián József : i. m. 50 — 51. 1. 106 Lenin Művei 33. k. 75. 1. Az új gazdasági politikáról.
