Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 129 ményeiből adódó és sikeres gazdaságpolitika eredményeként — az átmeneti gazdaság alapvető jegyeit viselte magán. A politikában a proletárdiktatúra fontos elemei valósultak már meg. Mindezek alapján kerülhetett sor a ,,száraz" út politikájának alkalmazására. A bemutatott folyamat ugyanis nem más, mint az államkapitalizmusnak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fő formájaként történő megvalósítása. Viszonylag békés átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba, vagyis különösen megfelelő az átmenet népi demokratikus formája esetén. Különösen aláhúzza ezt, hogy a száraz út már a népi demokratikus forradalom első szakaszában érvényesült. Az átmenet időszakában érvényesülő államkapitalizmusnak közgazdasági irodalmunk nem szentel kellő figyelmet, nem tulajdonít nagy jelentőséget'. Ennek fő oka, hogy az államkapitalizmus kérdését sokszor rendkívül leszűkítve, elméletileg szegényesen vetik fel, s csupán mint az átmenet időszakában a gazdaság három fő szektora — szocialista, kisárutermelő, magánkapitalista — mellett létező, kis jelentőségű gazdasági szektort állítják be. Ezzel kapcsolatban sokszor tényszerűen is bemutatják, hogy ez a szektor — koncessziók és bérletek formájában — a Szovjetunióban a gazdaságnak csupán néhány százalékát ölelte fel. Magyarország vonatkozásában pedig leszögezik, hogy „nem került sor e formák jelentősebb kifejlődésére, de a nagyipar teljes államosítása előtt működtek államkapitalista üzemek (pl. a MAORT, az Egyesült Izzó, a Standard)".102 Meg kell jegyeznünk, hogy még azok a munkák is, melyek az államkapitalizmus kérdését elméletileg nem leegyszerűsített formában vetik fel, Magyarország vonatkozásában lényegében ugyanezt az álláspontot vallják.10 3 Az államkapitalizmus fenti leszűkített értelmezése és ezen elméleti szemszögből megalkotott ítélet a magyar viszonyokra nem fogadható el. Az államkapitalizmus ugyanis nem egyszerűen az átmeneti gazdaság egyik alárendelt jelentőségű szektora, hanem az átmenet egyik lehetséges fő útja! Nem elég természetesen az államkapitalizmus húszas években a Szovjetunióban megvalósult formáira utalni, hiszen ott valóban csak kis jelentőségű szektorról beszélhetünk. Hogy így alakult a helyzet, az a sajátos oroszországi viszonyok következménye, s nem általános érvényű törvény volt. Lenin az államkapitalizmust 1917 őszén, 1918 elején nem ebben a formában kívánta megvalósítani, hanem az átmenet széles útjaként értelmezte. Az állam gazdasági kulcspozíciói mellett a tőkés gazdaság széles körét, a tőkés vállalatok nagy tömegét kívánta fenntartani, de: „beleterelve az államkapitalizmus medrébe". „... Azt javasoltuk a tőkéseknek — szögezi le 1921 őszén Lenin —: Vessétek alá magatokat az állami szabályozásnak, vessétek alá magatokat az államhatalomnak, és a lakosság régi érdekeinek, szokásainak, nézeteinek megfelelő feltételek teljes megsemmisítése helyett fokozatosan fogjuk mindezt megváltoztatni állami szabályozás útján..."104 102 Yö. „Jegyzet a szocializmus politikai gazdaságtanából." Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. Politikai gazdaságtan Tanszékének jegyzete. Első füzet. Második kiadás. Bpest. 1960. ,,A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszaka" c. fejezet. Irta: Vörös Gyula. 36—37. 1. юз Fábián József: A kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak gazdasági és társadalmi viszonyai. Az átmeneti időszak gazdaságának és gazdaságpolitikájának fő vonásai Magyarországon. Bpest, Kossuth-Kiadó, 1958 — 59. 53. 1. ,,A felszabadulás után az államkapitalizmus Magyarországon nem terjedt el széleskörűen." 104 Lenin Művei. 33. k. 75. 1. Az új gazdasági politikáról. 9 Sziizadok
