Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
128 BEBEND T. IVÁN 1948 tavaszáig. „Mint ismeretes, az eredeti elgondolás az volt — állapította meg Gerő Ernő 1948. március 3-án a MKP Politikai Bizottsága számára készített előterjesztésében —, hogy az államosításokat általában »száraz« úton fogjuk végrehajtni."10 0 Mit jelent a tőke kisajátításának előzőekben bemutatott „száraz" útja? Hogyan értelmezhető elméletileg ez a folyamat? A „száraz" út politikája, mint e fejezet elején már utaltunk rá, a stabilizáció megvédésének feladata idején, a Szovjetunió tapasztalatait és a lenini tanításokat figyelembe véve, az ún. új gazdasági politika elveinek tudatos alkalmazásából nőtt ki. Az új gazdasági politika (NEP), melyet a Szovjetunió az intervenció és polgárháború hadi-kommunista politikája után 1921 tavaszától vezetett be, a különböző gazdasági szektorok egymásmellettiségét feltételezte. A NEP kisárutermelés és magántőkés gazdaság létét elismerő, s azokat a szocialista építés érdekében felhasználó, árupiaci kapcsolatok útján bekapcsoló, de egyben e szektorok állandó korlátozását megvalósító, tehát felszámolását előkészítő politika volt. Bevezetésére akkor került sor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kapitalizmust nem lehet egyetlen rohammal megsemmisíteni. „...1921 tavaszán — állapította meg Lenin — világos lett előttünk a helyzet: nem közvetlen szocialista építés, nem roham, hanem a számos visszavonulással egybekapcsolt hosszas ostrom. . . "101 A gyakorlat bebizonyította, s ezt Lenin elméletileg is általánosította, hogy a NEP nem egy adott helyzet egyszeri intézkedése volt, hanem a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szükségszerű útj et. A )jSZcU*clZi " út — megítélésünk szerint — tulajdonképpen nem más, mint a NEP elveinek a népi demokratikus forradalom első szakasza viszonyai között a gyáripar területén leginkább megfelelő alkalmazása. A népi demokratikus hatalom első éveiben, amikor még az államhatalomban a burzsoázia is helyet foglal, amikor még a munkás-paraszt demokratikus diktatúra hatalmi rendszere valósult csupán meg, természetesen fel sem merülhetett a kapitalizmus elleni gazdasági „roham" lehetősége. Eleve számolni kellett a hosszas, visszavonulásokkal terhes, manőverezésekre támaszkodó „ostrom" adottságaival. Ezek az adottságok és lehetőségek azonban megvoltak. Annak ellenére tehát, hogy még nem diadalmaskodott a proletárdiktatúra, a népi demokratikus forradalom körülményei, a munkásosztály, a Kommunista Párt fontos s egyre növekvő hatalmi pozíciói lehetővé tették az ostrom megindítását ! S erre, mint a MKP III. Kongresszusának programadását idézve leszögeztük, a stabilizáció után közvetlenül sor is került. Jelen munka — jellegénél fogva -— nem vizsgálhatja a magyar gazdaság minden területét és szektorát, nem terjedhet ki a mezőgazdaság, a kisárutermelés helyzetének elemzésére, és ezért természetesen nem is léphet fel azzal az igénnyel, hogy a magyarországi NEP alkalmazása kérdésében általában foglaljon állást. Azt azonban az általunk vizsgált területek helyzete alapján is leszögezhetjük, hogy a népi demokratikus forradalom sajátos útja és hatalmi viszonyai közepette a MKP már a „fordulat éve" előtt a NEP elveinek megfelelő gazdaságpolitikát alakíthatott ki, s nehéz politikai harcok, a birtokolt hatalmi és gazdasági pozíciók, a bármikor eldöntően latbavethető tömegtámogatás alapján e politikát végül is keresztül vihette. A magyar gazdasági élet — részben az inflációs periódusban a gazdasági helyzet követel-100 P. I. Archívuma. 2/9 — 27. 0013. 101 Lenin Művei. 33. k. 79. 1. Az új gazdasági politikáról. Előadói beszéd a VII. Moszkvai-Kormányzósági pártkonferencia 1921. okt. 29-i ülésén.