Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 127 A munkások figyelték és ellenőrizték a termelést, az adózást, a legközvetlenebbül beleszóltak a bérpolitikába, szemmel tartották az árpolitikát, értékesítést. Nincs az az államhatalmi apparátus, amely tökéletesebben érvényt tud szerezni intézkedéseinek, mirit ahogyan érvényt szerzett azoknak a gyárak aktív, kommunista vezette munkástömege ! A kommunista gazdaságpolitika sikerét a stabilizáció megvédése és a tőke elleni támadás terén éppen ezért elsősorban a munkásosztály forradalmi ereje alapozta meg. Ennek volt köszönhető — a döntő időszakokban történt beavatkozás útján — a reakció minden támadásának visszaverése, a népi demokrácia erőinek túlsúlyra juttatása. S ugyancsak ez tette lehetővé, hogy az állami intézkedések ne maradjanak papíron, ne lehessen azokat kijátszani, ne lehessen a terheket a tömegekre áthárítva a tőke pozícióit biztosítani. Ebben a helyzetben a vállalatok eladósodása általános jelenséggé vált. A szorult pénzügyi viszonyok a vállalatokat fizetési zavarba sodorták, adót sem tudtak folyamatosan fizetni, egymással szemben is eladósodtak, s ez nemcsak az egyes helyeken jelentkező esetleges tőkefeleslegeket kötötte le, de a vállalatokat pénzügyi kiszolgáltatottságba sodorta. A Forte Fotókémiai ipar rt. tartozása 1,5 millió, a Lampart-gyáré 16 millió forintra rúgott, s ez esetben is olvashatjuk a bank nyilvántartásában vezetett ismétlődő feljegyzést: „A vállalat hiteleinek visszafizetésére nincsen kilátás."96 Az Egyesült Izzólámpagyár — 1948 elejére — deficites üzeme következtében 4 millió forintos adótartozással, s további 41 milliós bank-, illetve állami adóssággal megterhelve került a pénzügyi csőd elé.97 A Rimamurányi Vasmű 1946 őszén, az állami kezelésbe vétel előtt már 53,2, a Weiss Manfréd Művek 42,8, a Ganz 29,5, a Magyar Vagon- és Gépgyár 18,4 millió forint adósságot halmozott fel.98 A tőkés vállalatok pénzügyi helyzetük javítására, illetve fizetési zavaraik megoldására igyekeztek állami pénzeket maguknál tartani, s ezáltal egyre fokozottabban állami ellenőrzés alá kerültek. A nehézipari vállalatok stabilizációt követő állami eladósodásával kapcsolatban, joggal állapítja meg az egyik gazdasági lap: „Ahhoz, hogy az állam ezeknek a hiteleknek indokoltságát megállapíthassa, tiszta képet kellett kapnia a vállalatok egész termelési rendjéről. Ezért vált elkerülhetetlenül szükségessé az állami kezelésbevétel."99 A stabilizációt követő hónapok közvetlen tömegtámogatást élvező és annak segítségével megvalósuló gazdaságpolitikája a pénz értékállóságának megőrzését középpontba állítva, s az e célt szolgáló pénz-, hitel-, ár- és adópolitikával tehát egyben a töke olyan mérvű korlátozását valósította meg, amely a tőke felszámolását készítette elő. Az előzőekben leírt intézkedések fenntartása néhány év alatt a tőkés vállalatok tömeges csődjéhez s állami kezelésbe vételéhez vezetett volna. A MKP gazdaságpolitikájának tudatos törekvése volt ez. A stabilizáció győzelmét és a stabilizáció vívmányainak megvédését a tőke elleni offenzívával kötötték egybe, amit a III. kongresszus programadása egyértelműen megjelölt. A tőke korlátozásának ezt a felszámolásba átmenő folyamatát, a tőkés szektor ,,száraz" utón történő, fokozatos államosítását tekintette a MKP vezetése a tőkés gazdaság felszámolása járható útjának, egészen 96 K. G. L. Hitelbank 273. cs. 1947: okt. 8., okt. 11., és okt. 17.-i feljegyz. 97 P. I. Archívuma. 2/9 — 27. 0012. MKP Titkársági előterjesztés a Politikai Bizottságnak. 1948. márc. 4. 98 P. I. Archívuma. 253/1-176. SzDP. gazd. pol. biz. 1947. márc. 26-i ülésének előterjesztése. 99 Magyar Ipar 1947. jún. 15.
