Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
126 BEBEND T. IVÁN követő periódusban azonban másként alakult a helyzet. A politikai, hatalmi erőviszonyok — mint már utaltunk rá — fokozatosan a népi demokrácia javára tolódtak el, s 1947 tavaszán újabb politikai fordulat jelentett fontos szakaszhatárt e folyamatban. A tőke lavírozási lehetőségeit azonban korántsem csupán az állam intézkedései zárták el ! A munkás- és paraszttömegek államhatalmi pozíciói mellett döntő szerepet játszottak a magukban a tőkés üzemekben birtokolt munkás-hatalmi pozíciók! S éppen ez tette végképp kiúttalanná a tőkés vállalatok helyzetét. A tőkésekre nehezedő szociális terhek kérdése kapcsán éppen e fejezet keretében is utaltunk már a munkásosztály alulról érvényesülő ellenőrzésének, nyomásának hatására. Ez azonban sokkal szélesebb, nagyobb hatású volt, semmint a tőkére nehezedő nyomás egyetlen mozzanata kapcsán érvényesült volna csupán. Az üzemi bizottságok a munkásosztály öntudatos, aktív képviselőit tömörítették. A felszabadulást követően, részben spontán szervezkedő üzemi bizottságokat 1946 februárjában választották újjá, amikor a két munkáspárt, egységlista és paritás alapján, közösen lépett fel. Budapesten és környékén 630 üzemben több mint 3 700 üzemi bizottsági tagot választottak meg, s ezek között 1 889 kommunistát.94 Az 1947 januári részleges üzemi bizottsági választásokon — melyeknek eredményeire már hivatkoztunk — a kommunista többség már túlnyomóvá vált, s ez a folyamat 1947-ben, különösen az év második felében, rendkívül meggyorsult. A Magyar Pamutipar r.t. üzemi bizottságában pl. a választások után a kommunisták száma két fő volt, a szociáldemokratáké nyolc, 1948 februárjára a MKP tagok száma tizennégyre ugrott, a szociáldemokratáké egy főre csökkent. Ez a folyamat a legszorosabb kapcsolatban volt az ún. földcsuszamlással, ami 1947 végétől a munkástömegek teljes átállása következtében a szociáldemokrata párt alól kihúzta a talajt, a kommunisták erejét pedig rendkívül megnövelte. A Magyar Panutipar r.t.-ben 1947 végéig 1 200 kommunista dolgozott, 1948 februárjára ezek száma 2 900-ra ugrott, a SzDP taglétszáma viszont 1 300-ról 2—300 főre olvadt, A MÁV AG, Weiss Manfréd, Polgári Serfőzde üzemeiben százával jelentkeztek a munkások a MKP-ba, sőt számos helyen, így pl. a Standardban, Ganz Hajógyárban, a Hazai Fésüsfonóban, Első Magyar Cérnagyárban stb. február folyamán már testületileg léptek a szociáldemokrata szervezetek a MKP-ba,95 Az üzemi bizottságok a gyárak munkásaira támaszkodva mindinkább a kommunista politika következetes harcosaivá váltak. Törvényadta lehetőségeikkel élve az igazgatóságok munkájában közvetlenül részt vettek, és állandóan hangot adva a munkások követeléseinek, kikényszerítették a bérigények kielégítését, és állandó részvételükkel, ellenőrző tevékenységükkel lehetetlenné tették az államhatalom által előírt kötelezettségek alóli kibúvást. Az újjáépítő munkát, a termelés növelését szem előtt tartva tőkekivonásról, a termelés korlátozásáról, vagy különösen akár csak részleges leállításáról szó sem lehetett. Ezt az állandó tömegnyomás és ellenőrzés, a kellő politikai fegyverek puszta léte is meghiúsította. 94 Vö. Kürti András : Az 1946-os üzemi bizottsági választások előzményei. Párttörténeti Közlemények 1956. 2. sz. 41. 1. 95 Vö. R. Sánta Ilona : A két munkáspárt, egyesülése Magyarországon 1948-ban. Párttörténeti Közlemények 1958. 3. sz. 33-34. 1.
