Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
106 BEBEND T. IVÁN csatornáiba. Nemcsak deflációs pénzpolitikát folytattak, de a tőkés vállalatok, s ami a legfontosabb, a nagyi)ankok még a defláció méreteinél fokozottabb mértékben szenvedtek a pénzhiánytól. A további hónapokban természetesen a helyzet némileg változott. A növekvő ban к jegymennyiség forgalombahozatalában egyre nagyobb szerepre emelkedtek a hitelműveletek; a bankjegyek forgalomban levő mennyiségének meghatározásában a hitelpolitika döntő szerepet játszott. De a hitelpolitika kérdése természetesen messze túlhaladt a pénzforgalom területén. A követendő hitelpolitika kérdése körül a stabilizáció idején nagy viták alakultak ki. Egyes szakemberek pl. azt bizonygatták, hogy a produktív hitelek a stabilizációra nem lehetnek ártalmasak, sőt a termelésre gyakorolt lendítő hatásuk révén csakis kedvezőek. Ezen elvi alapon pedig a produktív hitelek liberális kezelését sürgették. „Ahhoz, hogy a magyar gazdasági élet újra ütőképes legyen — mondotta egyik előadásában Varga István 1946 szeptemberében —, erős munkaracionalizálásra lenne szükség, valamint tökéletesebb gépi felszerelésekkel kell dolgozni. Ezt külföldi kölcsön híjján csupán engedékenyebb hitelpolitikával lehetne elérni. Pontosan ugyanezen a vonalon lehet csak a fenyegető munkanélküliséget megoldani."2 0 Ez az érvelés azonban csak látszólag volt helytálló. A valóságban az ország nyersanyagutánpótlása és a szállítás nem állt még azon a szinten, hogy produktív hitelek alapján eszközölt beruházásokkal a termelést a megfelelő mértékben fokozni lehetett volna. A nagyobb mennyiségben folyósított produktív hitelek tehát pénzbőség előidézésével fenyegethettek a gazdaságban, ami végül is az árak emelkedését vonhatta maga után.21 A stabilizáció védelme tehát megkövetelte a hitelek erőteljes korlátozását, a deflációs politika ez uton történő alátámasztását, s a korlátozással egy időben a hitelek irányítását, hogy az újjáépítés szempontjából különösen fontos termelési ágak hitelellátásának biztosításával a deflációs politika mégse vezessen a termelés visszaesésére, sőt - mint erre még visszatérünk — biztosítani lehessen a termelés állandó fejlődését. Ezt a hitelpolitikai irányvonalat képviselte a MKP. A Gazdasági Főtanács tehát hónapról hónapra pontosan megállapította a hitelek keretét. Augusztus elején még szinte teljes hitelzárlat érvényesült, s a következő időszakban is csak a legszükségesebb hitelek folyósításához járultak hozzá. 1946 októberére pl. 220 millió Ft hitelkeretet szabtak meg, s ebből 120 milliót irányoztak elő az iparnak, mezőgazdaságnak és külkereskedelemnek. A Szanálási Bizottság azonban — október 8-i ülésén — a megállapított keret nem teljes folyósítása mellett foglalt állást: „. . .igyekezni kell a hitelek visszatartásával a 170 millióból csak 150 milliót engedni kifizetni".22 E rendkívül szűkre szabott, s intern intézkedésekkel még tovább korlátozott keret 1947 tavaszára már jelentősen kibővült. A Nemzeti Bank váltótárca hiteleinek állománya a következőképpen alakult: 20 A SzDP gazdaságpolitikai osztályának ülésére meghívott Varga István államtitkár előadása az árstruktúráról és a munkanélküliség leküzdéséről. P. 1. Archívuma. 253/1 — 103. A SzDP gazd. pol. oszt. 1946. szept. 11-i ülésének jkv.-e. 21 P. I. Archívuma. 2/9 — 5 0980. Csikós Nagy Béla kézirata. 22 A Szanálási Bizottság 1946. okt. 8 i ülésének jkv. P. I. Archívuma. 2/9—11. 00205.
