Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
104 BEBEND T. IVÁN közepén pedig 235 millió forint volt forgalomban.1 3 A bankjegykibocsátás ilyen rendkívül lassú ütemét és alacsony színvonalát azért lehetett mesterségesen fenntartani, mivel az elértéktelenedett pénz átváltása a kibocsátás mennyiségét egyáltalán nem befolyásolta. A csupán csillagászati számokkal kifejezhető pengőtömeg értéke 13 mülió forintot tett ki. (1938 végén forintban számítva egyedül a váltópénzforgalom mintegy 300 millióra rúgott.) A pénzkibocsátás üteme tehát — az; objektív gazdasági helyzet, a nemzetközi kötelezettségek figyelembevételével — az illetékes állami szervektől függött csupán. Ha tehát a stabilizációs terv keretében általában is igen alacsonyra fogták a kibocsátandó pénzmennyiséget, úgy a jó pénz bevezetése utáni hetekben első pillanatra talán érthetetlen óvatossággal jártak el. Erre a pénzpolitikára azonban feltétlen szükség volt. Az alacsony bankjegyforgalom következtében előálló pénzhiány általában az árukészletek forgalombahozatalát kényszerítette ki, s a gazdaságban rejlő tartalékok, nem utolsósorban a rejtett arany- és valutakészletek, sőt a nagy vállalatok külföldre elhelyezett dollárkészleteinek mozgósítását követelte meg. Ha ez a pénzpolitika általában szükséges volt a stabilizációs évben, úgy különösen szigorúan kellett alkalmazni az új pénz bevezetését közvetlenül követően. Augusztusban ugyanis fokozottan lehetett számolni a forint iránti kezdeti bizalmatlansággal, az áruk elrejtésének, az infláció idején kézben tartott arany- és dollárkészletek visszatartásának törekvésével. A legerőteljesebb deflációs politikához kellett folyamodni tehát ezen várható ellenállás leküzdésére. S a jól átgondolt pénzpolitika már augusztusban komoly eredményekre vezetett. Olyan pénzhiány állott fenn, hogy a vállalatok valóban kénytelenek voltak mozgósítani tartalékaikat, s az arany- és valutabeszolgáltatás mértéke minden várakozást felülmúlt. Már augusztusban több mint 10 millió dollár értékű aranyat és valutát váltottak be a Nemzeti Banknál, s még szeptemberben is volt némi átváltás, összesen több mint 140 millió Ft értékben. A bankjegykibocsátás mértéke éppen a vártnál nagyobb valutabeváltás következtében végül is meghaladta a tervezett keretet, s augusztus végére elérte a 372 millió forintot. De hasonlóan kedvezően alakult az árukészletek piacra vitele is. A vasúton szállított áruk mennyisége 1945 második felében 300—400 ezer tonna körül mozgott, 1946 első felében 500—700 ezer tonna körül, augusztus hónapban már megközelítette a 800 ezer tonnát, s a továbbiakban az 1 millió tonnához közeledett. Az 1937 —38-as évek áruszállításait az inflációs hónapokban csupán 20—40%-ban közelítették meg, ezzel szemben a stabilizációt követően már 50—60%-os teljesítmény állott.14 Már a stabilizáció utáni napokban a vásárcsarnokok telítettsége, a bevásárló háziasszonyok telt kosarai és elégedett arca jelentett új színt Budapest utcáin.1 'A stabilizáció túljutott első nehéz akadályán. A különleges pénzszűke még szeptember folyamán sem szűnt meg, csupán enyhült. A hónap végére a forgalomban levő bankjegy és váltópénz mennyisége már a 636 mülió forintot is meghaladta, de ez a mennyiség is csupán az 1938 januári szint nem egészen 32%-ának felelt meg. Az előírt 13 A Magyar Gazdaságkutató Intézet (továbbiakban M. G. I.) 54. sz. helyzet, jelentés. Bpest. 1947. 17. 1. 14 GsT. 1947. III. sz. 114. 1. 16 Vö. pl. A forint sikere. Rákosi Mátyás 1946. aug. 3-án elmondott rádióbeszédével (i. m. 304-314 1.).
