Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
A DÓZSA-PARASZTHÁBORŰ IDEOLÓGIÁJÁHOZ 1. A parasztháború ideológiai forrásaihoz A magyar történelem legnagyobb parasztháborúja alig néhány évvel a lutheri reformáció megindulása előtt zajlott le viharszerű gyorsasággal. Eszméinek egyik forrása — amint korábban tisztázni igyekeztünk1 — a huszitizmus magyarországi visszhangja. Ideológiai forrásai közt nem utolsó a humanizmus, kútfői maguk a humanista történetírás jellegzetes termékei. Ha a sok tekintetben közös fejlődés magyarázza a huszita Prága egyetemének ideológiai hatását, ez lengyel vonatkozásban is feltételezhető. így a hazai huszita hagyomány ideológiai szerepe a krakkói humanizmuséval is kiegészülhetett. A krakkói egyetem szerepvállalása ugyan korántsem hasonlítható a prágaiéhoz a kor társadalmi harcaiban, de kiemelkedő pillanatai mégis voltak. Ludziskoi János lengyel orvosdoktor, Padova egyetemének tanítványa készítette el Krakkó egyetemén a Kázmér választott lengyel király tiszteletére mondott szavakat 1447-ben, koronázása előtt. A humanizmus egyik első lengyelországi úttörője gyakran szerepelt az egyetem szónokaként ünnepségeken. Számunkra azonban éppen a királyt üdvözlő sorai a legfontosabbak. A Közép-Európa keletén érlelődni kezdő társadalomfejlődési szakasz teszi fontossá a jobbágyok (agricoloni) súlyos szolgaságáról mondott szavait, az óegyiptomi kényszermunkásokhoz, a vásárolt (empticii) vagy foglyul ejtett rabszolgákhoz hasonlítva őket. Ha szavainak volt magyar hallgatója vagy később a beszéd másolatát megőrző kódexnek magyar olvasója, közelről érinthették e megállapítások. Hasonlóan éles csengésű vádoló szavak ugyanis éppen egy évtizeddel azelőtt hangzottak el az erdélyi felkelők ajkán: a költözési jog megvonásával olyan helyzetbe süllyesztették az ottani parasztságot, mintha vásárolt szolgák (emptitii) lennének. Ludziskoi János a jobbágyi kötöttségek megszüntetését kérte az új királytól — időszerűtlen kérés volt ez, de a szabadság megadásának követelése talán visszhangot keltett másokban, fiatal diákokban, a népből, polgárságból jöttekben. Ha talán nem is hangzott el az egész beszéd az uralkodó előtt, e sorok későbbi olvasóinak talán még fontosabb volt a parasztságról írott rész.2 1 Vö. Székely György : A huszitizmus és a magyar nép (Századok, 1956), különösen 585. s köv. 1. Erre való utalással a huszita hagyomány problémájának ismételt elemzését a jelen tanulmányban mellózhetőnek tartom. 2 ,,. . . Verum agricoloni in ea Servitute gravissime sunt oppressi, plus quam olim filii Israel in Egipto a Pharaonc, plus quam empticii vei in prelio capti et in servitutem abducti. . . agricolonorumque servitutem, que est malorum omnium postrema pena, que libéria omni supplicio gravior est, deleret, et libertatem incolis christiania rogni induceret; liquet enim, quod omnes hominea natura genuit equales . . ." Codex ejiistolaris saeculi decimi ouinti. Tomus III. (Collectus opera Anatolii Lewicki. WKra-1 Századok
