Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
474 SZÉKELY GYÖRGY Már előre arra is utalunk, hogy a parasztháború egyik fontos alakja, Dózsa György nótáriusa, Túrkevei Ambrus dévaványai pap a krakkói egyetemen lett a teológia baccalaureusa.3 így talán lengyel földre is elvezetnek azok a finom ideológiai szálak, amelyek teljes felkutatása még a jövő feladata. Az ideológiai előzmények közt ott szerepel a magyar egyházban is megnyilvánuló jellegzetes szerzetesi demagógia, a reformációnak másutt is kisérő jelensége. Külön érdeklődésre tarthat számot, hogy a parasztháború sajátos vonása a keresztesháborúra kapott felhatalmazásra hivatkozás, a középkori kereszteshadjáratok ideológiájának népi válfaja. A felkelés egyik hajtóereje a paraszti-plebejus patriotizmus volt. Ezeknek az összefonódó elemeknek kibontása már magában is izgalmas téma — a marxista történetkutató számára még inkább azzá teszi annak vizsgálata, hogyan nyilvánul meg e bonyolult ideológiában a parasztság sokrétűsége, árutermelő érdekeinek harcos védelme is. S ha nem is kaphat részletesen helyet e tanulmány kereteinél fogva, de elöljáróban meg kell említenem a deák (literátus) réteg nagy szerepét is a felkelésben, s feltehető hozzájárulását a parasztháború ideológiájának kifejtéséhez. A deákoknak elsősorban népi eredetű elemei voltak érdekeltek a feudalizmus elleni harcban — részben társadalmi megkülönböztetésük, részben érvényesülésük kifejezett korlátozása is ezt idézte elő.4 Az alsópapság antifeudális tagjainak, elégedetlen diákoknak hirtelen nagy szerep jutott a kereszteshadba álló néptömegek eszmei formálásában. A keresztesek összegyűlése speciális tényező az európai parasztháborúk sorában, s ez viszonylagos szervezettségre adott lehetőséget. Ez utóbbinak jelentőségét felismerte és hangoztatta Dózsa György is ceglédi beszédében: „Kövessétek hát istent, szabadságotok megteremtőjét (libertatis vestrae auctorem), ki ellenfeleitek eszét elvette, titeket egyesített s felfegyverzett, ugyanis isten akarata nélkül nem gyűltetek volna egybe felfegyverkezve, a nemesek ellenállása nélkül."5 kowie, 1894), 14—15. 1. A beszéd előkészítésének (collecta est pro domino Kazymiro) körülményeire utaló feljegyzés uo. 16. 1. Vö. Casimir Morawski : Histoire de l'université de Craeovie. II. (Paris-Cracovie, 1903), 63, 103-104, 137-138, 220. 1., B. D. Grekov : Az orosz parasztság története a legrégibb időktől a XVII. századig. I. (Bpest, 1956), 411, 417. 1. 3 Ambrosius de Thwrkewy néven szerepel a „Regestrum Bursa Vngarorum"-ban (1493—1558), Krakkó, Jagelló-könyvtár Nr. 2751. kézirat, f. 4. Valamikor 1494 után vették fel, s még 1501-ben is szerepel a jegyzékben, ha valóban azonosítható vele az ekkor szereplő Ambrosius Mathei de Thartcwy. Ld. Schrauf Károly : Magyarországi tanulók külföldön. III. A krakói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke. (Bpest, 1893) 10, 68. 1. A név a jegyzékben nem tekinthető családnévnek (tehát nem számítható nemesi névnek!), hanem a származás helye van megadva. Ezt bizonyítják egyebek mellett a helynevek sajátos fordításai, amelyek eltérnek a jegyzékben a magyarországi latinságtól, tehát alkalmasint krakkói fordításnak tekinthetők: pl. uo. 5. 1. Franciscus de Termis superioribus Budensibus, 8. 1. Valentinus de superioribus Termis Budensibus alakok Calidis aquis helyett. Vö. Kardos Tibor : A magyarországi humanizmus kora (Bpest, 1955), 373, 379, 387. 1. (Ő 1493-ra teszi Túrkevei krakkói baccalaureusi címnyerését.) 1 így pl. elzárták előlük az ítélőmesteri tisztségeket. „Et quod de rustica Stirpe progenitus, officium magistri tenere non debeat: nec unquam ex ignobili Stirpe protonotarius eligatur." II. Ulászló 1498. évi törvénye, 4. cikk 3. §. Magyar Törvénytár 1000-1526 (Bpest, 1899), 598. 1. 5 Ludovici Tuberonis, Dalmatae abbatis, Commentariorum de temporibus suis Liber X. (/. G. Schwandtner : Scriptores Rerum Hungaricarum. T. II. Vindob., 1746), 332. 1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — Hiányos fordítása Márki Sándor : Dósa György (Bpest, 1913), 187. 1.
