Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
DEMBINSKI FŐVEZÉRSÉGE 1849 FEBRUÁRJÁBAN 539 időbon főparancsnoka terveiről. Windisch-Grätz az írásbeli parancsok mellett ugyanis egy fontosabb, szóbeli üzenetet is küldött. Február 3-án, közvetlenül az indulás előtt szószerint ezt mondotta Erbachnak: „ . . . sok tábornoktól érkezik olyan jelentés, mintha az ellenség itt vagy ott állna vagy menetelne, ilyen vagy olyan erőben, — anélkül, hogy ezek az urak valóban látták vagy erről meggyőződtek volna, de hozzátette, hogy e téren Schlick dicsérendő kivétel. Schlicknek a tábornagy szóbelileg nyomatékosan megparancsolta, haladéktalanul keresse meg Görgeyt és hadtestét, melyről ebben az időben még semmi biztos hír nem volt, s mihelyt valami értesülést szerez, jelentse."12 A magyar forradalom elleni háborút Windicsh-Grätz 1849 január elején, a főváros megszállásával befejezettnek hitte. Császárjának, Ferenc Józsefnek küldött, Budapest megszállását hírül adó jelentésében a honvédseregről így vélekedett: „A rendes gyalogság maradványai már nagyon csekélyek és ezek is igen demoralizáltak. Nagyon valószínű, hogy a honvédzászlóaljak és az önkéntesek a visszavonulás alatt lassanként szét fognak oszlani."13 E sokatigérő megállapítást azonban a bekövetkezett események semmiben sem igazolták, ezért az, mint a ,,Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848/49" című osztrák centenáris mű helyesen megállapítja, Windisch-Grätz ..hadvezéri sorsa fordulópontjának kezdetét jelenti". A magyar főváros megszállása ugyanis csak egy „földrajzi pont" birtokbavételét jelentette, a honvédseregeket nem sikerült döntő csatára kényszeríteni. Alig két hét múltán Perczel hadteste a Tisza mögül előretörve magát a fővárost fenyegette. Ez, s a többi harctérről a győzelmek helyett nehézségekről érkező hírek nem a honvédseregek szétoszlását, hanem a windischgrätzi hadvezetés gyámoltalanságát hirdették.14 Igaz, 1849 januárjában a magyar ellenállás néhány vár kivételével viszszaszorult a Tiszántúlra és Erdély északi részére, de töretlen maradt. A január második felében fellángolt harcok pedig megmutatták, hogy a hadihelyzet mostantól fogva már nem a császáriak javára alakul. Schlik hadtestének veszteglése Kassa környékén, a szembenálló, Klapka1 5 vezette magyar hadtest fokozatos erősödése és sikerei, nemkülönben Görgey hadteste Schlik csapatai mögötti megjelenésének mind reálisabbá váló lehetősége komoly gondokat okozott a budai főhadiszálláson. Mindezt betetézte a főváros megtartásának problémája. Perczel említett januári támadásának gyors és váratlan sikere megmutatta, hogy egy Szolnok felől kiinduló magyar támadás lehetőségével továbbra is számolni kell, ameddig a Duna—Tisza közötti császári erők csak egy ilyen támadás elhárítására elégségesek, de többre, azaz a Debrecen elleni támadó hadműveletre már nem. A főváros védelmét biztosító Szolnokpesti vonal megtartásának nehézségét még fokozta az a tény, hogy északról, a császáriak birtokában levő gyöngyösi útról a talaj erősen mocsaras volta miatt ebbe az irányba mentesítő hadműveleteket nem lehetett volna végrehajtani.1 ® 12 Erbach saját előadásában közölve Winterfeldzug 220. 1. 13 A Budán, 1849. jan. 5-én kelt jelentés Kriegsarchiv, Militärkanzlei 1849: 12. sz., részben közölve Winterfeldzug 96 — 97. 1., innen magyarul Gelich : i. m. II. 187 — 188. 1., a jelentés külföldi visszhangjával együtt. 14 Perczel Mór rövid életrajzát ld. Gelich : i. m. I. 191 — 192. 1. — A hadihelyzetről R. Kiszling : Die Revolution П. 26. s köv. 1. és W. Rüstow : Geschichte des ungarischen Insurrectionskrieges in den Jahren 1848 und 1849. I. Zürich, 1860. 201. és 233. 1. 15 Klapka György rövid életrajzát ld. Gelich : i. m. II. 159. s köv. 1. 16 Winterfeldzug 204-206. 1. 5*
