Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
"' 540 BORÚS JÓZSEF „Mindez csak elmélkedés és terv volt, melyek kivitele a körülményektől függött; mert a sajátságos hadviselésnél, aholaz ellenség minden döntő ütközet elől kitért, hogy másutt ismét megjelenjék, mert nem volt kötelezve meghatározott terület vagy pont fedezésére, mindenütt, ahová csak fordulni akart, támogatást és minden szükségeset megtalált, — nem volt más cél, más hadműveleti tárgy, csak az ellenséges hadsereg. Mindaddig, amíg ezt meg nem állították és meg nem verték, semmit sem értek el. A Debrecen ellen vonulás és e várcs megszállása éppoly kevéssé lett volna döntő, mint a fővárosé volt. Az országgyűlés és a bankóprés Debrecent elhagyva, Nagyváradra vagy Szegedre ment volna, mialatt az ellenséges hadsereg, kitérve minden összecsapás elől, a Tiszát valamely őrizetlen ponton átlépve, mögöttes területünket nyugtalanítva, összeköttetési vonalainkat teljesen megszakítva, röviden, bizonyára többet ért volna el, mint mi, égy 50 000 lakosú, ellenséges érzelmű nyílt város pillanatnyi megszállásával, melynek birtoklása inkább nehézség, mint nyereség lett volna."1 7 E sorok bizonyítják, hogy a császári hadvezetés 1849 február elejére a főváros harcnélküli megszállása szülte elégedettség helyébe a januári harcok tapasztalatainak mérlegelését és a rendelkezésére álló csapatok mennyiségének reális számbavételét helyezte. A helyzet megváltozott megítélésének, a kezdeményezés visszaszerzését szolgáló új tervek megvalósításának fontos mozzanata lett volna az e terveket a fősereg utáni legfontosabb sereghez, a Schlikhadtesthez vivő Erbach küldetése. E küldetést a Sándor-huszárok meghiúsították; Schlik nem kapta meg Windisch-Grätz fontos parancsait, nem ismerhette meg főparancsnoka terveit. Erbach elfogása ilymódon azzal a következménnyel járt, hogy Schlik hadteste továbbra is elszigetelten tevékenykedett. A Windiscli-Grätz által ajánlott és elvárt Tokaj—nyíregyházi előnyomulás helyett a császári hadtest a január 23-án a honvédek által visszavert, majd 31-én megismételt és Tokaj elfoglalásával a Tisza egész jobbpartjának birtokbavételét eredményező támadás után fokozatosan visszahúzódott északi irányba. A Kassa felé hátráló császáriakat lassan ngyan, de követte Klapka, észak felől pedig — ugyancsak nem valami nagy sietséggel — Görgey hadteste közeledett. A Debrecen elleni támadás elmaradásának okairól Gablenz őrnagy, Schlik vezérkarának főnöke Tokajból, 1849 február 3-án keltezett levelében azt jelentette a császári vezérkar Olaszországban, Radetzky csapatainál tartózkodó főnökének. Hess altábornagynak, hogy az adott viszonyok közepette, a mocsaras talajon híd és hídfelszerelés nélkül lehetetlen támadólag Debrecen ellen nyomulni.18 A Schlik-hadtest a teljes körülzárástól fenyegetve február 8-ára Kassára és környékére szorult vissza, elszigetelve mind a budai császári főhadiszállástól, mind a feldunai hadtestet követő Götz és Jablonowski19 császári tábornokok erőitől. Szorult helyzetében Schlik este 9 órára haditanácsot hívott egybe, ennek kellett választania Kassa védelme, a Galíciába való áttörés vagy Pest 17 Uo. 206. 1. 18 Klapka : Nationalkricg I. 193. s köv. 1. Koíziczka : Dio Winter-Campagne des Graf Schlik'sehen Armeekorps. Olmütz, 1850. 153. s köv. és 160. s köv. I. Breit J. : Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. I.2 Bpest, 1929. 241. s köv. és 254. s köv. 1. Gablenz levelének tisztázata Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/22 1/2. sz. 19 Christian Götz cs. vezérőrnagy életrajzát Id. C. Wurzbach : Bibliographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 5. 247. s köv. 1. Hg. Felix Jablonowski életrajzát Id. Wurzbach ; i. m. 101. s köv. 1.
