Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
90 A. I. PUSKÁS kelésekről" Kárpát-Ukrajnában; ezzel egyidejűleg egy sor provokációt szerveztek mind magyar, mind lengyel oldalról Csehszlovákia határain. A magyar fasiszták és lengyel szövetségeseik körében, ezeken az akciókon túl, mind gyakrabban és gyakrabban hallatszottak olyan hangok, amelyek Kárpát-Ukrajnának Magyarországhoz való csatolását követelték. Kárpát-Ukrajna Magyarország számára nemcsak gazdasági, hanem stratégiai jelentőségű is volt, minthogy a terület elfoglalása közös határt teremtett volna Lengyelországgal. A horthysta Magyarországnak, ahhoz, hogy megvalósítsa Csehszlovákia és Románia elleni agresszív terveit, nagy segítséget jelentett Lengyelország támogatása. A lengyel—magyar közeledés terve Lengyelország érdekeinek is megfelelt, minthogy Lengyelország számára az „autonóm" Kárpát-Ukrajna puszta létezése Kelet-Galícia szomszédságában, ahol ukránok laktak — a lengyel sajtó kijelentése szerint — „halálos veszélyt jelentett".3 6 Ezért október 30-án, azaz négy nappal a bécsi döntés előtt Beck, aki már tudott a német—olasz kompromisszumról Kárpát-Ukrajna ügyében, kijelentette, hogy „Kárpát-Ukrajna megmaradó része izolált és gazdaságilag teljesen életképtelen lesz; ezért azt kell kívánni, hogy Kárpát-Ukrajna uniós alapon egyesüljön Magyarországgal".37 A magyar kormány lapja, az ,,Uj Magyarság" csatlakozott ehhez a véleményhez és nyíltan kifejtette a magyar terveket, — hangsúlyozván, hogy az elcsatolt Kárpát-Ukrajna életképtelen lesz és lehetséges, hogy egy szép napon lakossága sürgetni fogja, hogy - mint teljesen önálló ország — csatlakozzék Magyarországhoz . . -3 8 A magyar revansisták mind jobban felbátorodtak; most már egyre nyíltabb fellépések következtek, amelyek kifejezték a soviniszta magyar körök elégedetlenségét a bécsi döntéssel szemben és egyben fenyegetést jelentettek a békeszerető országok felé. A Frontharcos Szövetség elnöke, gróf Takács-Tolvay például a Szövetség 1938. november 9-i gyűlésén, a bécsi döntést kommentálva bejelentette: „Nem kell Európát megtéveszteni. Azzal, hogy visszakaptunk néhány magyar várost, még távolról sem rendeztük számadásunkat Európa fennmaradó részével. Mind mostanáig nem rendelkezünk közös lengyel—magyar határral, nem kaptuk vissza a régi magyar várost, Pozsonyt sem."3 9 A kormányköröket ebben a kérdésben támogatták az ellenzéki pártok vezetői is. Sőt Magyarországon olyanok is akadtak, akik „tudományosan" kísérelték megalapozni Horthy-Magyarország jogát Kárpát-Ukrajna meghódítására. A Nemzeti Kaszinóban Illés József parlamenti képviselő beszédében hangsúlyozta, hogy ha egyszer a németek már birtokolnak szláv területet — Kelet-Poroszországot —, ugyanezen az alapon a magyarokhoz tartozhat Kárpát-Ukrajna is. Illés egyidejűleg meg akarta győzni a nyugati imperialistákat, hogy Kárpát-Ukrajna hovatartozása összeurópai probléma és hogy megszállásával a horthysták Európát védelmezik a bolsevizmus eszméinek keletről történő behatolása ellen. Hangsúlyozta, hogy „a ruszinföld Kelet kulcsa, Kelet kapuja . . , amelyen nemcsak harcos keleti népek szoktak 36 L. Szputnyik agitátora 9. sz. 1939. 40. 1. 37 L. Mirovoje hozaisztvo i mirovaja politika 12. sz. 1938. 35. 1. 38 Űj Magyarság, 1938. nov. 6. 39 Pester Lloyd, 1938. nov. 10.
