Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
ADATOK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁHOZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN' 89 leveléhez Halifax lord 1938. október 24-én Edinburgban tartott beszédének kivonatát, amelyben az angol külügyminiszter az utóbbi nemzetközi eseményekről szólva kijelentette: „Elismerjük, hogy Magyarországnak jogos igényei vannak és reméljük, hogy sikerül megtalálni a módot követelései teljesítésére."3 4 A magyar kormány így, megszerezve a müncheni egyezményt aláíró valamennyi hatalom támogatását, a komáromi értekezletről való kivonulása után Csehszlovákiához intézett jegyzékeiben fokozatosan növelte követeléseit. Október utolsó hetében azonban egy sor kérdésben megváltozott mind a német, mind a magyar és csehszlovák kormánykörök álláspontja. Amikor a magyar kormány 1938. október 27-i jegyzékében azonban továbbra is nem csak a magyarok, hanem Csehszlovákia más nemzetiségei számára is népszavazást követelt, a Beran-kormány Olaszországhoz és Németországhoz fordult azzal a kijelentéssel, hogy kész magát alávetni a döntőbíróságnak. Németország ebben az időben nem egyezett bele, hogy Magyarországnak átadják Kárpát-Ukrajna egész területét és szüksége volt arra, hogy ebben a kérdésben döntőbírósági tárgyalásokon Mussolinival és Cianoval egységben léphessen fel. Ribbentrop, hogy kiküszöbölje a fennálló nézeteltéréseket és biztosítsa a döntőbírósági tárgyaláson az egységes fellépést, október 27-én Rómába érkezett és tárgyalásokat kezdett Mussolinivei és Cianoval, melyek napirendjén a magyar területi igények kérdése is szerepelt. Ribbentrop célja az volt, hogy megakadályozza a lengyel-—magyar követelések teljesítését, Kárpát-Ukrajna átadását és a közös lengyel—magyar határ megteremtését; mert ez — többek között — azt is jelentette volna, hogy Magyarország olasz és nem német kézből kapta volna meg a követelt területeket. Az október 31-i találkozó után Berlinben kommünikét adtak ki arról, hogy Ribbentrop és Ciano hajlandóak magukra vállalni a döntőbírák szerepét. „A döntő bírósági bizottság", végrehajtva a korábban hozott határozatokat 1938. november 2-án megerősítette Bécsben Kárpát-Ukrajna és Szlovákia felosztását. Magyarország a bécsi döntés szerint Kárpát-Ukrajna mind gazdasági mind stratégiai szempontból legjelentősebb részét és Szlovákia déli részét kapta meg. Németország megtartotta ugyan Kárpát-Ukrajnát mint „autonóm köztársaságot" a csehszlovák állam keretei között; a Csehszlovákia keretében meghagyott kárpátukrán terület azonban megfelelő közlekedési vonalak és a szükséges gazdasági bázis nélkül maradt. Ez a terület Hitler lakájai, a Volosin-féle ukrán burzsoá nacionalisták kezében maradt. A magyar revansisták azonban elégedetlenek voltak a bécsi döntőbíróság munkájának eredményével. Lengyelország és Magyarország ezután sem szüntették be Kárpát-Ukrajna megsemmisítésére irányuló akcióikat és mindent elkövettek, hogy megvalósítsák eredeti tervüket, — a közös magyarlengyel határt. Ekkor született meg az új koncepció: bebizonyítani Németországnak — amely ellenezte e terv megvalósítását —, hogy Kárpát-Ukrajnában nagy a nyugtalanság, hogy ott „rendet kell teremteni" és hogy ezt Magyarországra kell bízni.3 5 A magyar sajtó — e koncepciót alátámasztandó — kampányt kezdett az úgynevezett „kommunista" és „antikommunista fel-34 Uo. 5. 1. 35 Pravda, 1938, XI. 30.
