Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
ADATOK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁHOZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN' 87 elnöke Bródy, a fasiszta párt vezetője lett, ő Feneziket és Sztojka püspököt bevonva, titkos tárgyalásokat kezdett horthysta kormánykörökkel, azzal a végcéllal, hogy tervüknek megfelelően Kárpát-Ukrajnát Magyarország fennhatósága alá juttatják. A titkos tárgyalásokról tudomást szerezve a csehszlovák kormány kénytelen volt letartóztatni Bródyt, Kárpát-Ukrajna első „miniszterelnökét". Ezt követően a kárpát-ukrán nacionalista kormányt 1938 októberében úgy alakították át, hogy a miniszterelnöki széket a Bródy-kormány egyik minisztere, a Hitler-párti Volosin prelátus foglalta el, aki Kárpát-Ukrajnát teljesen alárendelte a fasiszta Németország érdekeinek. A magyar diplomácia továbbra is állhatatosan törekedett Kárpát-Ukrajna meghódítására. IIorthy-Magyarországot Lengyelország teljes mértékben támogatta. A lengyelek és magyarok között felmerült kérdéseket már előzőleg megvitatták; majd ezen túlmenően a magyar követeléseknek a lengyel érdekekkel való összehangolására Csáky külügyminiszter Varsóba utazott. Csáky megegyezett Beckkel azokban a szükséges lépésekben, amelyek a közös lengyel—magyar határ megteremtésére irányultak és egyben elnyerte Lengyelország kormányának beleegyezését ahhoz is, hogy Kárpát-Ukrajnát Horthy-Magyarországhoz csatolják. Ebben az időszakban, a bécsi döntőbíráskodás előestéjén, a lengyel diplomácia mindent elkövetett, hogy elérje Kárpát-Ukrajna átadását Magyarországnak. Beck októberi bukaresti utazása is azt a célt szolgálta, hogy megszerezze a román kormány jóváhagyását a közös lengyel—magyar határ megteremtéséhez. A lengyel „Warszawski Dziennyk Narodowy" jelentése szerint azonban Románia nem járult hozzá, hogy Magyarország annektálja Kárpát-Ukrajnát,.26 A lengyel diplomácia azonban nem tette le a fegyvert. Október 21-én a berlini lengyel követ, Lipszki meglátogatta Göringet és kifejtette előtte Lengyelország álláspontját a Csehszlovákiával szembeni lengyel —magyar területi igényekről. Ugyanezen a napon Dembinczki belgrádi lengyel kiküldött meglátogatta Sztojadinovicsot és átadta neki a közös lengyel—magyar határ megteremtését célzó tervét. Sztojadinovics a lengyelek javaslatát majdnem ugyanazon okokból hárította el mint Románia. A közös lengyel—magyar határ megteremtése, azaz Kárpát-Ukrajna átadása megerősítette volna Magyarországot és ürügyet szolgáltatott volna egyéb revizionista igényeinek követelésére is. Időközben Komáromban folytatódtak az október 9-én megkezdett magyar—csehszlovák megbeszélések. A csehszlovák kormány képviselői kifejezték készségüket, hogy a bizalom és a tárgyalások sikeres kimenetele reményének jegyében átadják a magyar csapatoknak Sátoraljaújhely vasútállomását és Ipolyságot. A magyar delegáció a következőket javasolta: 1. Haladék nélkül adják vissza a magyarlakta területeket, 2. tartsanak népszavazást a vegyes lakosságú körzetekben, 3. biztosítsák az „önrendelkezést" más nemzetiségek számára. A harmadik pontban foglalt követelés azt a reményt takarta, hogy teljesítése esetén sikerülni íog csehszlovákiai ügynökeik segítségével „önként csatlakoztatni" Szlovákiát és Kárpát-Ukrajnát Magyarországhoz. A magyar és cseh delegáció között ellentétek támadtak. A csehszlovák fél hajlandónak 26 I. 1938. X. 25.
