Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
86 A. I. PUSKÁS Októberben Magyarország miniszterelnöke Sztójay berlini követen keresztül Németország külügyminiszterének a tudomására hozta azt a szándékát, hogy az elkövetkezendő napokban a csehszlovák kormányhoz fordul és javasolja, hogy a müncheni egyezmény alapján kezdjenek azonnali tárgyalásokat. Egyidejűleg megkérdezték Németország véleményét: támogatja-e a magyar kormánynak ezt a lépését. A külügyminisztérium államtitkára, báró Weizsäcker pozitív választ adott.20 . Ugyanezen a napon Sztójay Berlinből közölte a magyar kormánnyal, hogy Göring mindenben támogatja Magyarország területi igényeit; a csehszlovákiai magyar kisebbségre vonatkozólag ugyanúgy, mint a szlovákokra és a ruszinokra.2 1 Hitler, Göring, Ribbentrop, Lammers véleménye szerint azonban ahhoz, hogy a világ számára igazolják a magyar követeléseket, Csehszlovákia ellenes akciókat kell szervezni a csehszlovákiai nemzeti kisebbégek köreiben.22 Göring azt tanácsolta, hogy a cseh-ellenes szlovák és kárpátukrán mozgalom megszervezésével egyidejűleg nyerjék meg az utóbbiakat a magyarok pártjára, ha másképp nem megy, akkor nagyobb pénzügyi áldozatok árán is.2 3 Erre a tanácsra azután a magyar kormány megerősítette az „ötödik hadoszlop" szervezését Kárpát-Ukrajnában és Szlovákiában. Kárpát-Ukrajnában magyar pénzügyi támogatással olyan politikai pártok működtek, mint a Bródy-féle Autonom Paraszt Szövetség és a Fenczik-féle fasiszta párt. Ezeknek a célja az volt, hogy „Kárpát Oroszország" autonómiájának ürügyén előkészítsék Kárpát-Ukrajna horthysta megszállását. A Kárpátukrajnai területi archívumban nagyszámú dokumentumot találtak, amelyek leleplezik a magyar fasiszta ügynökségek tevékenységét Kárpátukrajnában. 1938 végén és 1939 elején speciális katonai szabad-csapatok alakultak (a „Feketeingesek" és a „Rongyosgárda"), amelyeknek célja a terület meghódítása volt. 1938. október 3-án Kánya külügyminiszter a prágai magyar követen keresztül jegyzéket nyújtott át a csehszlovák kormánynak, amelyben azt javasolta, hogy 1938. október 6-án Komáromban kezdjenek magyar-csehszlovák tárgyalásokat és egyúttal azt követelte, hogy a magyar területek visszatérésének szimbólumaképp magyar csapatok vonuljanak be két-három határmenti városba. A nyugati területen ez Komárom, Párkánynána vagy Ipolyság lehetne. Keleten pedig Sátoraljaújhely vagy Csap pályaudvara, vagy Beregszász.2 4 Mialatt a tárgyalások megkezdéséről folyt a jegyzékváltás, a magyar kormány csehszlovákiai ügynöke, Bródy — aki a prágai magyar követ rejtjeles távirataiban Bertalan álnév alatt szerepelt — azt tervezte, hogy Uzshorodra való visszatérése után eltávolítja Hrabárt (Kárpát-Ukrajna csehszlovák kormánybiztosa), összehívja a Szejm-et, és biztosítja benne a többséget, „amely képes azután kihirdetni azt, amit ő akar".2 5 Ezt a tervét azonban nem sikerült megvalósítania. Miután a burzsoá nacionalisták 1938. október 11-én létrehozták az első „Kárpátukrán autonóm kormány"-t, amelynek miniszter-20 OL, KÜM. Res. Pol. 950, 7a, 1938. 4. 1. 21 OL, KÜM. Res. Pol. 972, 7a, 1938, 1.1. 22 OL. KÜM. Res. Pol. 971. 7a, 1938. 1. 1. 23 OL. KÜM. Res. Pol. 972. 7a, 1938. 1. 1. 24 OL. KÜM. Res. Pol. 951. 7a 1938. 1—3. 1. L. m. Titkos diplomáciai okmányok . . . 143 — 144. 1. 25 OL. KÜM. Res. Pol. 987. 1938. 3. 1.
