Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
ADATOK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁHOZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN' 85 ahhoz, hogy Magyarország Németországgal egyidejűleg lépjen fel, Mussolini és Ciano viszont azt tanácsolták, hogy Magyarország a támadásra későbbi időpontot válasszon. Hasonló álláspontot foglaltak el Göring, Neurath és Weizsäcker. A magyar külügyminisztériumnak is az volt a felfogása, hogy a Csehszlovákia elleni magyar akcióra Németországé után kerüljön sor. Elgondolását az a számítás vezette, hogy ebben az esetben Magyarország ellen nem lép fel sem Jugoszlávia, sem Anglia, sem Franciaország.13 Magyarország viszont kötelezte magát, hogy ebben az esetben provokálólag lép fel Csehszlovákiával szemben. A terv kidolgozása érdekében találkoztak a magyar és német hadseregek vezérkari főnökei és a tárgyalások alkalmával olyan konkrét egyezmény született, amelyben meghatározták a magyar fegyveres erők Csehszlovákia elleni fellépésének helyét és idejét.1 4 Ciano gróf külügyminiszter azt tanácsolta a magyar kormánynak, hogy ha sikerül Csehszlovákiát békés úton feldarabolni, Magyarország csak olyan területeket követeljen, amelyeket magyarok laknak ; a szlovákok pedig nyerjenek önrendelkezési jogot és önként csatlakozzanak Magyarországhoz.1 5 Miután a magyar kormány biztosítékot adott Hitlernek, hogy kész résztvenni a Csehszlovákia elleni fegyveres intervencióban, Kánya Kálmán külügyminiszter titkos utasítást küldött a londoni magyar követnek, Barczának. Ebben felszólította, hogy közölje az angol kormánnyal: háború esetén Magyarország semleges lesz, hacsak szomszédai nem kényszerítik a fegyveres részvételre.1 6 Hoffmann, volt magyar diplomata szerint egyéb okokon kívül éppen ez a követi utasítás, amely hamarosan ismeretessé vált a németek előtt is, szolgáltatott alapot Kánya 1938 november végén történt lemondatására.17 1938. szeptember 28-án a magyar diplomácia különleges aktivitást fejtett ki. A követek többször érintkeztek Budapesttel és azzal a kéréssel fordultak Hitlerhez, Göringhez és Mussolinihoz, hogy a következő napon — Münchenben — támogassák Magyarország igényeit. A nyert ígéretekben bízva Kánya meghatalmazta Barcza londoni követet, hogy nyújtson át jegyzéket Chamberlainnek, amelyben hangsúlyozta, hogy a magyaroknak több joguk van a csehszlovák területekre, mint a németeknek és a lengyeleknek; ezenfelül kifejezte háláját az angol miniszterelnöknek korábbi támogatásáért.18 Ugyanezen nap éjszakáján Beck lengyel külügyminiszter a Csehszlovákia elleni magyar területi igényeket támogatva utasította belgrádi és bukaresti követét, jelentsék ki, hogy Lengyelországot meglepné, ha Románia és Jugoszlávia akadályokat gördítenének a magyar területi követelések elé, amelyeket a nagyhatalmak támogatnak.19 1938. szeptember 29-én Münchenben a Szudéta területet átengedték Németországnak; a magyar igények ügyét pedig átutalták az érdekelt országok -' nak, azzal, hogy ha azok nem tudnának megegyezni, akkor a Müncheni egyezmény aláírói fognak közösen döntést hozni. 13 OL. KÜM. Res. Pol. 917. 7a, 1938. 1—4. 1. 14 OL. KÜM. Res. Pol. 935. 7a, 1938. 1. 1. 15 OL. KÜM. Res. Pol. 911. 7a, 1938. 5. 1. " IDA f. 323. op. I. d. 9. 1. 136. 17 Uo. 1. 136 — 137. 18 OL. KÜM. Res. Pol. 918, 919, 7a, 1938. 1, 2, 3. 1. Lásd szin. Titkos diplomáciai okmányok, 133 — 134. 1. 19 IDA. f. 232. op. I. d. 20. 1. 8.
