Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
f EGY OSZTKÁK EÖPIEATÍEÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FOBBADALOM. FELÉ 79 Mindezek látszólag most is csak reformkövetelések. A jobbágyfelszabadítás és a népképviselet megvalósulása azonban valójában gyökeresen felforgatná az Ausztriában fennálló társadalmi és politikai rendszert.34 1 Éppen ezért, ha Schuselka ezeket a követeléseket a császárhoz címzi is. megvalósításukat valójában csak a néptől lehet várni. És Schuselka már a röpiratának megjelenését követő napokban maga is egyre inkább kezdi érezni, hogy ilyen forradalmi változásokat csak forradalmi módszerekkel lehet keresztülvinni. Kivált akkor, amikor az európai forradalmi hullám Németország határain is átcsap és második otthonának, Hamburg városának utcáin is végighömpölyög: a hamburgi nép március 3—5-i tüntetései véres áldozatok árán, bár nagyobb összeütközések nélkül egyik napról a másikra kivívják a sajtószabadságot s kikényszerítik az alkotmánymódosítás igéretét. Schuselka ezekben a napokban „borzongva" hallgatja ugyan „a háborgó nép dühkitöréseit", elért vívmányát, a sajtószabadságot mégis nagy örömmel fogadja. Igaz, némi keserűséggel gondol közben arra, hogy ugyanazért, amit most a nép könnyen s egycsapásra kivívott, harminc éven át hiába küzdöttek Németország legnemesebbjei a szellemi harc miden fegyverével.342 De éppen ezek a meggondolások, valamint valószínűleg a hamburgi forradalom menetének viszonylagos simasága s más német városokból jövő hasonló hírek elősegíthetik, hogy Schuselka közeledjék a forradalmi módszerek szükségességének elismeréséhez. Ezen az úton előrelendíthetik azután az ausztriai barátaitól március elejéről érkező olyan értesülései is, hogy Bécsben Metternich helyzete továbbra is megingathatatlannak tűnik s a bécsi nép még most is közömbösen tűri sorsát.343 így jut el odáig, hogy amikor március 15-én este a bécsi forradalom kitörését kapja hírül, 17-én pedig megtudja, hogy az általa óhajtott reformok nagy részét a császár elfogadta, majd másnap kézbekapva a császári manifesztum szövegét, könnyes szemmel és hitetlenkedve, de ujjongó szívvel olvashatja benne is, hogy Ausztriában sajtószabadság, nemzeti gárda és alkotmányosság jött létre, s amikor még ugyanaznap megkapja barátjának, Bauernfeldnek hazatérését sürgető sorait, egy percig sem habozik elhatározásában: bőröndjét összecsomagolja, s búcsút vesz a német-katolikusok közösségétől, hogy hazatérjen a forradalmi Bécsbe.344 S a berlini véres eseményekről érkező hírek sem térítik el attól az elhatározásától, hogy Berlinen keresztül utazzék haza. „A forradalom új korszaka virradt fel. Kívántam, hogy ne legyek, és sejtettem, hogy nem is leszek benne tétlen, ezért fölöttébb célirányosnak tartottam a legközelebbi alkalmat felhasználni, hogy megtanuljak a forradalom rémségeinek is a szemükbe nézni, anélkül, hogy a rémület elfeledtesse velem az áldást."345 És Schuselka 1848 egy koratavaszi napján, március 20-án, húsz éve koptatott diákkabátjában, táskájában kis motyójával és útirajzának kéziratban maradt első kötetével felszáll a vonatra, amely nemsokára maga mögött hagyja száműzetésének utolsó állomását s 341 Ezért túloz a Politische Charaktere aus Oesterreich I. névtelen röpiratírója, amikor Schuselka röpiratának csak azt a vonását hajlandó figyelembe venni, hogy ő mintegy a császárnak terjeszti elő még ekkor is követeléseit (3. 1.). 342 Schuselka, Das Revolutionsjahr 10., 12. 1. 343 Uo. 13. 1. Márc. 7-ről és 9-ről keltezett levelek; Schuselka 9-én, illetve 12-én kapja őket kézhez. 344 Uo. 14-22. 1. 346 Uo. 22. 1.
