Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
76 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA zetem és erőm enged. Még egyszer oda akartam kiáltani Ausztriának (ami minden politikai írásom tartalma volt): »Adjatok reformot, hogy a forradalmat el lehessen kerülni!«"33 4 Ismét visszatér tehát a politikai írói tevékenységhez s nyílt levelet intéz persze még most is az osztrák császári házhoz, amelyben az általa szükségesnek tartott reformokat sürgeti. El is küldi írását a heidelbergi Deutsche Zeitungnak, majd Lipcsében is próbálkozik vele, egyik helyen sem sikerül azonban megjelentetnie, mert bár most sem megy túl korszerű reformok sürgetésén, az a „szörnyűség" is előfordul levelében, hogy Metternich elbocsátását követeli, e téren mindenki mást megelőzve. Ilyen körülmények között félre kell tehát tennie írását azzal a rossz érzéssel, hogy talán még használhatott volna valamit, ha meg nem akadályozzák kiadását. Közben elérkezik a február, a döntés egyre közeledik, s a forradalmi hullám terjedésének hatására Hamburgban is pezsgő élet indul meg. 20-án maga Schuselka is előadást tart a szegény sziléziaiak javára.335 Reményei és aggodalmai azonban egyre Ausztria felé szállnak, s mind erősebben hatalmába keríti az a gondolat, hogy a régi rendszert felszámolni a Monarchia veszélyeztetése nélkül, ha valamikor, egyedül most lehetséges. Február 27-én, amikor már a párizsi eseményekről is kezdenek hírek elterjedni Hamburgban, ismét előveszi nyílt levelét, röpirattá bővíti ki s Oesterreich über Alles, wenn es nur will címmel végső kísérletként papírra veti programját: Ausztria polgári átalakulását forradalmi módszerek nélkül. Másnap délben éppen az utolsó sorát írja, amikor barátja, Campe izgalomtól lelkesülten szobájába robban: „A polgárkirályt vakációra küldték!" — felkiáltással. Schuselka az új párizsi híreket örömmel, de csak fél füllel hallgatja, s ostromolja barátját, hogy írását azonnal küldje nyomdába. Campe most már hajlandó a munka kiadására, bár most már mosolyog is Schuselka „lojális jólelkűségén", mert úgy véli, hogy a jótanács már késve fog Ausztriába érkezni; mégis magával viszi a kéziratot, hogy a wandsbecki Voigt nyomdába küldje. Estére már Schuselkánál van a korrektúra s másnapra el is készül a röpirat, amelynek néhány példányát egészen vékony papírra nyomatja a szerző, hogy azokat levélben küldhesse el ismert osztrák személyiségeknek, megkísérelve legalább az utolsó órában jobb belátásra bírni őket.336 Hatást azonban éppen nem a hatalmasokra gyakorolhat röpirata, mert a benne kifejeződő eszmék számukra most is éppoly gyűlöletesek, mint korábban voltak. Az Oesterreich über /ШевЬап337 Schuselka röviden összefoglalja az ausztriai állapotokkal és a helytelen kormánypolitikával kapcsolatos már ismert véleményét s reformjavaslatait, néhány kérdést illetően azonban — nyilván a forradalmi hullám megindulásának ösztönző hatására — korábbi nézeteit már részben konkrétabb formában juttatja kifejezésre, részben pedig túl is haladja. Röpiratának első részében a birodalom válságos belső és külső helyzetét tárja elénk megdöbbentő valóságában. Harminc évi béke után Ausztria pénzügyi helyzete zilált, a polgári és paraszti föld erősen eladósodott, az ipar a hátrányos vámrendszer s a különböző monopóliumok és kiváltságok 334 Schuselka, Das Revolutionsjahr 4— 5. 1. 335 Uo. 6 — 6. 1. 336 Uo. 7—9. 1. 337 Franz Schuselka : Oesterreich über Alles, wenn es nur will ! Hamburg (Hoffmann und Campe), 1848. 20 1.
