Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
f EGY OSZTKÁK EÖPIEATÍEÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FOBBADALOM. FELÉ 77 miatt fejlődésében megakadt; így nem csoda, ha évről évre passzívan zárul a Monarchia kereskedelmi mérlege. Napról napra fenyegetőbben mutatkoznak az elszegényedés legszomorúbb jelei is, míg ugyanakkor lelkiismeretlen monopolisták és pénzhamisítók kihasználhatják az általános nyomort. Még mindig a jobbágyrendszer képezi az állami berendezkedés alapját, s a nemrégen hozott robot-pátens sem volt alkalmas arra, hogy a parasztokat kielégítse, sőt elégedetlenségük és elkeseredésük természetszerűen mindinkább növekszik. A városi lakosságot csak terhek kötik az államhoz, egyébként teljes politikai öntudatlanságban és gyámságban él ma is. Ugyanakkor a megszámlálhatatlan hivatalnoksereg saját magát és lompos papírgazdálkodását tekinti az állam egyedüli céljának, az állam igazi érdekeit azonban semmibe veszi. A római egyház káros befolyása zavartalanul, sőt egyre erősebben érvényesül a Monarchiában, mindenekelőtt a protestáns lakosság legnagyobb veszedelmére. A hadsereg még támasza ugyan a császárságnak, a nép által gyűlölt állandó rendőri szolgálatra kényszerítés folytán azonban végül vagy teljesen demoralizálódik, vagy maga is az ellenzék táborába megy át. Mindezek következtében a Monarchia minden művelt és gondolkodó embere teljesen elidegenedett az uralkodó rendszertől. A birodalom szellemi élete pedig, ha lehet, még sötétebb és nyomorúságosabb, mint gazdasági és politikai helyzete. A Monarchia egyes részeit csak a bürokratikus mechanizmus és a katonai erőszak tartja össze, ténylegesen állami egységről beszélni sem lehet. Ausztria nemzetiségei elégedetlenek jelenlegi sorsukkal és a birodalom felbomlasztására törekszenek. Galíciában ós Itáliában az állandó hadiállapot még súlyosabbá teszi a helyzetet, mert ez csak arra jó, hogy fokozza az Ausztria elleni gyűlöletet. A kormány eddig a magyarországi állpotok megjavításáért sem tett semmit, az egyesülést évszázadok óta halogató és akadályozó politikát folytatja most is. Az Ausztriához hű szász települést viszont teljesen magára hagyja s átengedi az erőszakos magyarosítási törekvéseknek. Már a birodalom szláv lakossága is egyre határozottabban fordul szembe a fennálló viszonyokkal. De nemcsak a nemzetiségek, maguk az osztrákok is mind elégedetlenebbekké válnak. Sőt, az egész művelt világ közvéleménye is a Németországtól, természetes támaszától elszakított Ausztria ellen foglal állást. A birodalom külpolitikai helyzete erősen megromlott: egyetlen barátja maradt csupán, Oroszország, ez pedig éppen legveszedelmesebb ellenfele. Mégis, mondja Schuselka, csak az vész el, aki hagyja magát elveszejteni. Ausztria azonban még most is felülmúlhat mindeneket, csak akarnia kell. Hiszen Ausztria léte szükségszerű, Ausztriának európai hivatása van. Ezt bizonyítja az is, hogy az osztrák birodalmat a történelem hívta életre; Ausztria — mint Hegel írja — nem királyság, hanem császárság, s a császárság fogalma azt jelenti, hogy az egyes, önmagukban önálló államszervezetek világhatalommá egyesülnek. Ezt az igazságot a Monarchia népeinek is el kell fogadniok. A birodalom fennmaradását azonban egyetlen eszköz biztosíthatja, s ez — mint azt már számtalanszor elmondotta — csak a jelenlegi rendszer megváltoztatása lehet.338 A „régi tagadó, az emberi szellem minden teremtési törekvésével szembehelyezkedő . . . negatív és ezért romboló 338 Schuselka, Oesterreich über Alles 3—15. 1.
