Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
74 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA takozó népgyűlést szerveznek, s ezen a szomszédos német területekről is számosan részt kívánnak venni, Altonából a gyűlésre készülőkkel zsúfolt vonaton Schuselka is útnak indul. A gyűlést egyébként a katonaság felvonulása és a vezetők késedelmeskedése és belenyugvása miatt nem tudják megtartani, Schuselka azonban a Schleswig-Holstein iránti érdeklődés ébrentartása érdekében könyvet ír erről az ősi német területről, schleswig-holsteini történeti mondákat dolgoz fel benne félig szépirodalmi formában és ismerteti a legújabb eseményeket is.322 S bár a közvetlen politikai írói tevékenységtől nagy általánosságban elfordul, ha egy-egy egész Németországot érintő politikai esemény következik be, arra még mindig reagál publicisztikai munkával is. így a porosz király 1847. február 3-i pátensére s az egyesített országgyűlésen mondott április 11-i trónbeszédére válaszolva Schuselka egy röpiratban ismét részletesen foglalkozik a porosz alkotmány kérdésével.323 Mélyrehatóan elemzi különösen a király trónbeszédét, s örömmel hívja fel a figyelmet arra, hogy a király önellentmondásokba keveredett. A legkirívóbb ezek közül az, hogy egyfelől a maga nevében teljességgel elzárkózik bármiféle írott alkotmány kibocsátásától, másfelől ezt az autokratikus álláspontját azzal indokolja, hogy szerinte a ilép nem kíván alkotmányt. Vagyis a porosz abszolút uralkodó a rendi gyűlésen álláspontjának alátámasztására maga is alkotmányos érvekhez kénytelen folyamodni, s így egész beszéde s minden következtetése ingataggá válik. A király tehát az abszolutizmus védelmében mondott beszédével a porosz alkotmány ügyét tulajdonképpen akaratlanul is alkotmányos útra terelte. Ezért Schuselka szerint egyenesen szerencsének fogható fel az, hogy a király egyszer s mindenkorra visszavonta a porosz népnek tett alkotmányígéretét, mert ezzel végre végetérnek a királyi ígéret körül való céltalan huza-vonák, nem a királyi ígéret, hanem — mint a király maga is elismerte — a nép akarata válik döntővé. Ilyen értelemben az 1847. április 11-i trónbeszéd tulajdonképpen az alkotmányt proklamálta. A népnek és a nép vezetőinek most már csak egy kötelességük van: bebizonyítani, hogy a nép igenis akar alkotmányt, s érett is az alkotmányra.324 Ez idő tájt egyébként egyre szorosabb szálak fűzik Schuselkát Hamburg életéhez. Buzgón tevékenykedik itt is a német-katolikus mozgalomért, sőt egy ideig a hamburgi közösség távollevő prédikátorát is helyettesíti. 1846 novemberében Ronge az ő segítségével tudja megtartani tervezett gyűlését a városban.325 1 84 7 májusában pedig Schuselka képviseli a hamburg-altonai közösséget a berlini egyházi konferencián, sőt Weigelt prédikátorral együtt egyházszervezeti alapelveket is összeállít a közösség számára.32 6 Közben továbbra is ír cikkeket liberális lapok számára, s mások Ausztriáról szóló cikkeinek és leveleinek elhelyezésével és terjesztésével is törődik.327 Pél-322 Franz Schuselka : Geschichtsbilder aus Schleswig-Holst ein. Ein deutsches Lesebuch. Leipzig (Brockhaus), 1847, 346 — 351. 1. 323 Die Lösung der preussischen Verfassungsfrage. Hamburg (Niemeyer), 1847. IV, 330 1. — A munkát Ausztriában elkobzásra ítélték (Marx, i. h. 82. 1.). 324 Schuselka. Die Lösung 122—123., 291 — 292., 297—299., 306 — 308., 312., 313-314., 319-320.,' 300., 320-325., 329 — 330. 1. 326 Bausch. 32 — 33. 1. 326 Schuselka, Das Revolutionsjahr 35. 1.; Fellner, 67. 1.; Schneider, 102. 1. jegyz. Vö. Hugelmann 424—425. 1. 327 Erről Baasch, 32. 1. idézve von Hänlein 1847. jan. 25-i leveléből, amely szerint Schuselka ,,den Colporteur für alle Zeitungsartikel aus Wien machte".
