Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
EGY OSZTRÁK RÖPIRATÍRÓ ŰT.IA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 71 osztrák kormánykörök véleményét tolmácsolva — a legveszedelmesebbek között említi, sőt buzgalmában túlzásba is esik, amikor a Vor- und Rückschritte szerzőjéről azt állapítja meg, hogy ő ,,az Ausztria-ellenes brosúrakovácsok között a valóságban Marat szerepét tölti be".310 Hübner konzul bizakodó jelentésének megalapozatlan voltát mutatja az is, hogy éppen a negyvenes évek közepe táján szigorítják meg az osztrák cenzúra-előírásokat, s minden korábbinál keményebben fenyegetik a kiadókat.311 Igaz, Hübner nagyhangú kijelentéseit első pillantásra megerősíteni látszik a legilletékesebb, Metternich is, amikor látszólagos könnyedséggel olyasmiket ír Schuselkáról. hogy ő „álmodozó", aki fejjel ront a sziklafalnak s ennek azután persze csak maga láthatja kárát.312 Bármennyire iparkodik is azonban Metternich úgy tüntetni fel a dolgot, hogy az efféle publicisták erőlködései cipője talpáig sem érnek fel, ez az iparkodás némileg mesterkéltnek kell hogy tűnjék. Alert vajon valóban olyan sziklaszilárd-e az az építmény, amelynek a falait nem vitás, sokszor álmodozó módon, de jelentős tömegek vágyainak adva testet - próbálja megingatni a maga szerény eszközeivel Schuselka is, s a XIX. század első felének története a maga egészében vajon nem éppen Metterniehet, minden álmodozás és szárnyalás legelhatározottabb ellenfelét mutatja-e végül is nagyobb álmodozónak? Vajon nem Schuselkának van-e tehát igaza, amikor arról ír, hogy „akik a letűnt múltra építenek és ennek a múltnak korhatag omladékait akarják a jelen szentélyeivé tenni, közönségesen önhitt gúnnyal néznek le azokra, kik a jövőt illető álmokból ábrándos légvárakat emelnek; mindazonáltal ezek a légváraknak nevezett építmények nem oly megalapozatlanok, mint amazok a magasztalt romok, bizonyos ugyanis, hogy csak a jövőből, a múltból azonban soha többé nem lesz jelen" ?313 Alighanem mégiscsak ennek a megállapításnak kell több igazságot tulajdonítanunk. S kivált ha az sem kerüli el figyelmünket, hogy Metternich oly nagy fölényt mímelő szavait csupán akkor, 1849 karácsonyán veti papírra, amikor az őt mint rendíthetetlennek látszó államkancellárt támadó röpiratok ránézve már minden időszerűségüket elvesztették. Mert akkor, amikor még a maga és a világ szemében hatalma teljében volt, éppenséggel nem így vélekedett ezekről az írásművekről és jelentőségükről. 1847 derekán például éppen Schuselkának egy frissiben megjelent röpirata ellen bizony nem habozik sorompóba lépni, késlekedés nélkül arra szólítván fel Sedlnitzkyt, hogy nem utolsósorban „a szerző közismert veszélyessége és oreátlansága" miatt a könyv Ausztriába érkező példányait azonnal koboztassa el.314 Nem lehet okunk kétségbevonni, hogy Schuselka írásainak hatékonyságát Metternich 1847-ben még jobban látja, mint 1849-ben, amikor már kevésbé érinthetik érzékenyen.31 5 310 Leipzig, 1847, 18. 1. Vö. uo. 298. 1. 311 Beschauer I. 70. 1. 312 Aus Metternichs Nachgelassenen Papieren ILI. Theil (8.)Schlu-s-Bd. Wien, 1884. 230. 1. Metternich levele leányához, Leontinéhez, Sándor grófnőhöz, Brüsszelből, 1849. dec. 24-i keltezéssel. 313 Die preussische Verfassungsfrage 174. 1. 314 Idézi: Glossy Anm. 114. 1. — A Die Lösung der preussischen Verfassungs-frage című műről van sz:ó. A levél júl. 31-én kelt. — A munkát Ausztriában csakugyan elkobzásra ítélték (Marx, i. h. 82. 1.). 316 De Schuselkának az ellenzéki irodalom hatásáról alkotott véleményét igazolja az utókor is. Még Metternich életírcja, Srbik is, akiről pedig igazán nem mondható el, hogy a metternichi rendszert bíráló szerzők pártjára állna, azt állapítja meg, hogy ha a
