Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
72 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA Hiába ér el azonban Sebuselka egyre jelentősebb eredményeket a közvélemény ellenzékiségének felkeltése terén, mint az politikai barátainak és ellenfeleinek nyilatkozataiból is félreérthetetlenül kitűnik, s hiába van ezzel tisztában önmaga is, ez a valóban alá nem becsülhető eredmény mégis egyre kevésbé elégíti ki. Hiszen bármennyire hangosabbá válik is a közvélemény ellenzékisége, ami nagyon fontos egy elkövetkező forradalom előkészítése szempontjából, az osztrák abszolút rendszer ettől egyelőre mit sem változik. Es ez természetes is. 1846-tól Európa-szerte forradalmi helyzet kezd kialakulni. A társadalmat megosztó ellentétek Németországban és Ausztriában is rendkívül kiéleződnek, olyannyira, hogy az abszolutisztikus módszerek továbbfokozásán vagy pedig az abszolutizmus forradalmi úton történő felszámolásán kívül már egyre kevésbé kínálkozik más, közvetítő megoldás. Schuselkának azonban, tudjuk, egyik végletes megoldás sem felel meg, ő számos osztrák kortársával együtt még ekkor is éppen a most már végképp zsákutcát jelentő középúton próbál járni. Az általa javasolt változtatásokat azonban már csak forradalmi úton, a rendszer megdöntésével leliet elérni. S ha Schuselka ráébred is immár arra, hogy a közvélemény erősödése önmagában nem elégséges a rendszer megváltoztatásához, s azt is meglátja, hogy korának nem „színházi hősökre", hanem „valóságos nemzeti hősökre" van szüksége,316 a forradalmi megoldást mégsem tudja magáévá tenni. így szükségképpen számára feloldhatatlan ellentmondásokba keveredik és nem találhatja meg az ebből a dilemmából kivezető utat. Egyre többet emészti tehát magát, s mindinkább elkedvetlenedik. „Még mindig nem akarom, hogy ez a teljes reménytelenség erőt vegyen rajtam, bár régebbi lelkes bizalmam rendszer lényegével nem volt is tisztában, mégis ,,ez az egész oppozíciós literatúra hatalmat képezett: nem a »közvélemény« volt ugyan, de a visszafojtott elégedetlenségnek gyakran adott világosabb kifejezést és hozzájárult a bizonytalanság és változtatási szándék légkörének megteremtéséhez, amely a kormány ellen jött létre. Olyan funkciókat gyakorolt, amelyek másutt a parlamenti ellenzékre vagy az ellenzéki napisajtóra hárulnak . . ." (Srbik, Metternich II. 219. 1.) S magáról Schuselkáról is elismeri, hogy 1848 küszöbén „sokat tett a szabadságeszmék felébresztéséért Ausztriában". (Srbik, Die wiener Revolution . . ., i. h. [837. j 1.) És ilyen és hasonló ítéletekkel találkozunk a korszak más történetíróinak egész soránál is, régebbieknél és újabbaknál egyaránt ; Beschauer (i. m. 24. 1.) azt írja, hogy Andrian és Schuselka könyveikkel hozzájárultak ahhoz, hogy a császárság művelt köreiben a kormány elleni ellenzékiséget felébresszék és bátorítsák. Pfitzner (i. m. 225. 1.) is azt állapítja meg, hogy Németország és Ausztria politikai gondolkodására nagy hatást gyakorolt. Az Allgemeine Deutsche Biographie (34. 769. 1.) szerint Schuselka Ausztria politikai eszméinek fejlődésére erős befolyást gyakorolt. Hugelmann Schuselkáról írt cikkében (ő írta egyébként az ADB számára is a Schuselka-életrajzot) pedig azt állítja (i. m. 424. 1.), hogy bármiképp ítéli is meg az utókor e politikai irodalom értékét, annakidején Schuselka írásai a kortársakra nagy hatással voltak, s joggal mondhatta magáról, hogy aki Ausztria újabb mozgalmának történetét majdan megírja, nevét nem mellőzheti (vö. Rückschritte XVIII. 1.) Franz (i. m. 390. 1.) szerint viszont Schuselka egyik első publicisztikai képviselője a demokratikus gondolatnak a Habsburg-monarchiában. S még Fellner is, akinek bevallott célja, hogy Schuselka „túlértékelését" helyreigazítsa, s ezért bár az ő hazaszeretetét, politikai meggyőződésének őszinteségét elismeri, különben egész életútját feltűnési vágyból, személyes hiúságból és egyéni sérelmekből vezeti le s személyes becsületességét is kétségbevonja, jelentéktelen apróságok felnagyítgatásától, belemagyarázgatásoktól vagy később történt események visszavetítgetésétől sem riadva vissza: még Fellner is kénytelen elismerni, hogy Schuselka népszerűsége a forradalom előtt kétségkívül nagy volt s éles ellenzékisége termékeny talajra talált, hogy tehát írásai az ellenzék fejlődésére feltétlenül észrevehető hatást gyakoroltak. 316 Schuselka, Deutsche Fahrten I. 161. 1.
