Századok – 1961
Vita - R. Várkonyi Ágnes: Kuruc költészet és pozitivizmus 729
734 1!. VÁRKONYI ÁGNES ságával magyarázható, hanem a kérdéssel öszefüggő elméleti problémák tisztázatlanságának is a következménye. Ferenczi bírálatában, elemzéseiben különösen élesen megmutatkozik, hogy az olyan feudális terhekkel ós tehertételekkel fejlődő társadalomban, mint Magyarország a XIX. század utolsó harmadában volt, a pozitivizmus, mint polgári történetszemlélet, milyen ellentmondásosan fejlődik ós mennyire eltorzul. Itt jelentkezik irodalomtörténeti síkon először az a nézet, hogy a kuruc korban a nép érdekei teljes egészében azonosak voltak a középnemesség érdekeivel, és ezt az érdekazonosságot a kuruc versek fejezik ki és bizonyítják a leghatározottabban. Ferenczi még nem vizsgálja elszigetelten a kuruc kor költészetét: összeveti a francia forradalom és az 1848 —49-es szabadságharc és forradalom költészetével. A kor társadalmát is kritikusan nézi. A Wesselényi-féle összeesküvésről megállapítja, hogy azt csupán a nemesség osztályérdeke táplálta: ,,A kiváltságok elvesztése főleg azoknak fájt, kik általában birtokában voltak, kik magok az alsóbbak iránti kiváltságaikból egy hajszálnyit is engedni hajlandók nem voltak a legújabb időkig. Voltakép folytatása ez összeesküvés azon küzdelemnek, melyet az arisztokrata a királlyal, illetőleg az uralkodók kényuralmi törekvéseivel szemben folytatott még a középkor befejezte után, óhajtva magának sokat, mindent, óhajtva a szabadságot a szabadosság, a féktelen korlátlanság alakjában, mint a középkorban volt."2 5 A kuruc költészetet vizsgálva azonban megállapítja, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején vezetők és a nép — vagyis az ő értelmezésében az egész nemzet — között csak a császáriakkal való bókülés kérdésében jeleznek némi ellentétet a versek. Elemzését azzal a következtetéssel zárja, hogy a kuruc költészet számos ténye: az, hogy kiemelkedő, főleg középnemesi hősökről szól, a nép érzéseit, gondolatait a vezetők szájába adja, rendkívül gazdagon ós színesen tükröz egy aránylag rövid történelmi eseménysorozatot, mind azt bizonyítja, hogy a kuruc kor hagyott legmélyebb nyomokat a népben, a nemesség ós a nép érdekei pedig azonosak voltak.2 ® Rendkívül tanulságos ettől az időtől kezdve figyelemmel kísérnünk a bírálatokat : a retorikus hang, hazafias lelkesedés, magasztalás, melyeket Varga említ, csupán külső, stiláris jegyek, a lényeg az, hogy mit fejeznek ki zengezetes mondataikkal az uralkodó osztály érdekeit szolgáló történészek és irodalomtörténészek. A kuruc költészet társadalmi tartalmának vizsgálata furcsa metamorfózison megy át: a leglényegesebb, amit e bírálatok bizonyított tényként emelnek ki, hogy e költészet népköltészet. ,,A tömeg a nemzeti szenvedések nagy tragédiájának vértanúja, költészetet is teremtett magának az előkelő körök, a felső rétegek hozzájárulása nélkül. Nem a nemesi curiákban, még kevésbbé az urak fényes palotáiban, hanem a szegények kunyhóiban született ez a költészet."2 7 Ha népköltészet, az urak kizárásával született, akkor nyilvánvalóan a nép legsajátabb gondolatainak, véleményének kifejezése. Most már csak a versek, a Thaly által írott versek idózgetése szükséges a továbbiak bizonyítására: „Ez a népköltészet egyszersmind világos, határozott politikai programm, a nemzeti törekvések ós követelések foglalatja. Mit akart a XVHI. század hajnalán a magyar nemzet, az a nemzet, amely legsúlyosabban érezé a kemény idők járását, azt megmondja költészete. . . Azt akarja, hogy Magyarország magyar maradjon, maga intézze sorsát, szabadon fejleszthesse nemzetiségét s anyagi szellemi virulásban minden réteg, szegény és gazdag megtalálja boldogulását."28 A kuruc költészettel tehát be lehetett bizonyítani ilymódon, hogy a századforduló uralkodó osztályának politikai programja azonos a kuruc jobbágyok és katonák — a versek és énekek ismeretlen szerzőinek — programjával. De azt is be lehetett bizonyítani az álkuruc balladák soraival, hogy Rákóczi jobbágyai megtagadnák a századvég sztrájkoló parasztjait és munkásait: „A társadalom felforgatását, a szociálgazdasági rend újjáalkotását, anarchikus eszméket hasztalan keresünk e költészetben."29 Azt már nem lehetett tagadni, hogy a magyar történelemben is kimutatható az osztályharc, a pozitivista történetírók munkái alapján ehhez már nem férhet kétség, de az, hogy a történelem egyes olyan kiemelkedő szakaszaiban, mint pl. a Rákóczi-szabadságharc, !5 Ferenczi Zoltán : A kuruc világ énekei. Figyelő. 28, k. 1880. 49. 1. Figyelemreméltó, hogy Ferenczi Paulerra hivatkozik. 28 ,, A népnek a szeretete világosabb s érthetőbb vezetői iránt. Az egyes hősök magoknak vagy mások az ők (sic !) szájokba adva dalokat költenek. Viszont vannak költemények, melyek egyes vitéz hősökről szólnak. Fontosabbak lesznek az egyének, mint a cselekedetek; fontosabbak lesznek a cselekedetek is, mert szeretett egyének hajtották végre." I. m. 57. 1. ,,.. . a nép méltónak tartá (Rákóczit), hogy saját érzéseit az ő szájába adva szólaltassa meg, s olyan érzéseket szólaltat meg általa, minő érzések ő benne voltak az ország helyzete, isten s az események iránt." I. ni. 68.1. " A magyar nemzet története. Szerkeszti Szilágyi Sándor. Bpest. 1898. VII. k. 536. 1. ís Uo. 536. 1. " Uo.
