Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
712 КАЕ S AI ELEK—SZINAI MIKLÓS 5. Chorin részére egy megnehezítő követelmény volt, természetesen a családtagok 1/6-ének Németországban való tartózkodása. Miután én hajlandónak mutatkoztam, hogy, úgy a Németországban maradó családtagok kiválasztásánál, mint a kintlakás feltételeinél kívánságait a legmesszebbmenőkig támogatni, — amit a lehetőség határáig meg is tettem —, így ebben a pontban is, a család részére egy eredményes megoldáshoz jutottunk. Himmler kívánsága az volt, hogy az 1/5 részben a családnak néhány exponens tagjai is legyenek. Ténylegesen csak Weiss Alfonz, mint exponens családtag és mellette csak a fiatalabb Kornfeld ment ki feleségével és gyermekével és Mauthner Hans, tehát összesen 4 felnőtt és egy gyermek ment Németországba az 1/5 rész helyett. Hogy a számot kiegészítsék dr. Bülitz és felesége, valamint Máriássy Ferenc a WM cégvezetője és későbbi felesége mentek ki. Emlékezetem szerint dr. Billitznek jutott eszébe az a kikötés, hogy ha szükségesnek látszik, úgy ez utóbbi négy személy a WM gyárban való továbbműködés részére visszahívható, vagy visszatartható Magyarországon. A Németországban való tartózkodás feltételei tekintetében Kaltenbrunner tábornokkal16 való leghevesebb vita után sikerült eredményt elérnem, a már előbb említett módon. Kaltenbrunnernek az volt az álláspontja, hogy egészen szokatlan dolog az, hogy zsidók, mint a Birodalom vendégei, az idegenekre legkedvezőbb feltételek mellett tartózkodjanak Németországban ós szerinte legalább elkülönítve, kellő őrizet mellett kell ottartózkodásukat engedélyezni. Tekintettel a család által megkívánt gyorsaságra és a Chorin által szükségesnek tartott legnagyobb titoktartásra, vaiamint az ezzel kapcsolatos nehézségekre (pl. érdeklődés lehetetlensége a vállalatnál, hivatalos helyeken, a cégbíróságnál, szakjogászoknál) a szerződés egyes pontjait úgy szövegeztük, hogy az [ok] későbbi precizírozás esetén irányvonalként szolgálhassanak. Itt pl. a német résznek a megnevezésére gondolok, amely a következőképp szólt: „einer von SS-Obersturmbannführer Becher vertretene ungarische deviseninländische Gruppe im folgenden Gruppe ,,B" genannt.",1 7 vagy egy másik példa: a forgalom 5%-ában való részesedós megszövegezése. Az egész szerződéstervezet, melyet az ügyvédek ismertetése után Chorin többször megbeszélt velem, teljesen a „gentleman agreement" szellemében épült fel. Az ügyvédek a szerződés megszerkesztéséhez azt az irányvonalat kapták, hogy az ne csak mindkét fél, hanem a magyar állam által is elfogadható legyen. Egy levélből, melyet Chorin Horthy kormányzóhoz,intézett és amelyet dr. Billitz adott át,1 ® kitűnik, mi volt a felfogása Chorinnak az én munkámról, egyrészt, mint közvetítő, másrészt, mint a Treuhand későbbi negbizottja. Ezt a levelet, amely a tranzakció létrehozásának legfontosabb indokait tartalmazta és amit nekem Chorin többször elmondott, az én indítványomra küldte el Chorin Horthynak, mert ón úgy tartottam helyesnek, hogy Chorin maga értesítse erről Horthyt. Chorin az ügyvédek ajánlására azt kívánta, hogy a család teljes Magyarországon levő vagyona felett én vegyem át a teljhatalmat, amit azonban, megbeszélés szerint, csak a vállalat felett gyakoroltam. Chorin később ezt az egész komplexumot növelte azzal, hogy részvénypacketteket adott hozzá, kétségkívül azért, mert az értékek legbiztosabb védelmét egy erős Treuhand kezében látta, másrészt, hogy egységes irányítást lehetővé tegye. Miután az ügyvédek, valamint Chorin ós közöttem való teljes egyetértéssel a szerződéstervezetet elkészítettük, azt én jóváhagyás végett Himmler elé terjesztettem. A Himmlerhez való két utazásom között cca 8 nap telhetett el. Elutazásom előtt a tervezetet Winkelmann-nak is bemutattam és ismertettem. Himmler a szerződéseken lényeges változtatást nem eszközölt. Himmlernól Chorin kívánságait keresztül tudtam vinni, miután a dolgokat olyértelemben világítottam meg, ahogy azt Chorinnal megbeszéltem. Május 17-én a szerződéseket és nyilatkozatokat aláírtuk és a család még aznap éjjel elutazott Wienbe. Emlékezésem szerint kb. 41 — 43 személy utazott el. 18 Kaltenbrunner, Ernst, —az Anschluss után Ausztria biztonsági államtitkára és a rendőrség főnöke, 194. jan. 39-től a Birodalmi Biztonsági Hivatal vezetője, a Biztonsági Szolgálat (SD) és a Biztonsági Rendőrség (Schupo) főnöke. 17 Lásd az 1. sz. iratot. " Lásd az 5. sz. iratot.
