Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
66 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA már nem az az irigylésre méltó ország, amelynek egykor tartották. A Monarchiában is egyre nő az alsóbb rendek szegénysége, évről évre többen kerülnek abba a legnyomorúságosabb állapotba, ahol már nincs több vesztenivalójuk.28 0 Egyre jobban nő a németországi városokban a „tulajdon nélküli kisegítő munkásoknak az a tömege, amely az állam érdekeihez semmi mással nincs kötve, mint mindennapi éhségével és szomjúságával . . . azoké, akiktől az állam annál kevésbé követelhet kötelességérzetet, minél kevesebb jogot nyújt nekik, akik ennélfogva a tulajdonképpeni legalsóbb rendet, vagy méginkább a rendnélküli és ezért minden renddel irigyen és ellenségesen szembenálló csőcseléket képezik".28 1 Valóban sírnivaló a sorsuk „ezeknek az alárendelt gépalkatrészekké tett gyári munkásoknak . . .',28 2 De a kézművestanoncok helyzetével sem törődik senki, mesterüknek és családjának valóságos rabjaiként élnek éveken át, a legalacsonyabbrendű szolgai munkákat végezve, s az embertelen bánásmódon kívül az éhség és a piszok kínozza őket. A céllrendszer sürgős reformjára van szükség, hogy ezeken a szerencsétleneken segíteni lehessen.283 Schuselka ebben a korban természetesen még nem tudja élesen körülhatárolni a proletariátus fogalmát, hisz az még nem alakult Ausztriában önálló osztállyá, s ezért a proletár szót még szélesebb értelemben használja, kiterjeszti minden elnyomottra, minden szegényre, sőt nem egyszer a magafajta nehezen boldoguló írókra is. „Mindig ... az, maradok, ami születésemtől fogva vagyok, a nép embere, proletár ..." — írja büszkén.284 S ide sorolja a különféle félproletár elemeket, például a városi szolgálókat is, akiknek a kiszolgáltatottságáról szintén felháborodottan ír.285 Mindezekre vonatkoznak tehát keserű szavai: ők „azok, akik miattunk félelmet és undort leküzdve az élet terheinek nehezét hordják, akik a szellem és a szív minden magasztosb s nemesb élvezetét nélkülözni és ugyanakkor ezek létrehozása végett tulajdonukkal és vérükkel adózni kényteleníttetnek . . ,"286 A rabszolgaság ellen irányuló emberszerető buzgalom Afrikáig és Amerikáig ér el, s közben egész Európában, még a szabadságára büszke Angliában is rabszolgák tömege él. „Vagy a milliónyi . . . szellemi tompaságra ítélt, szükséggel küzdő és zsugori kenyéradója önkényének kiszolgáltatott munkás ténylegesen valami egyéb, mint rabszolga?"287 Sőt, sorsuk még szomorúbb a régi rabszolgákénál, s csak annyiban szabadabbak, hogy uraikat változtathatják. E legtiszteletreméltóbb néposztályok szomorú helyzetén szegénypénzzel, szegényházakkal semmiképpen sem lehet segíteni, s még kevésbé szegénybálakkal, hangversenyekkel és mértékletességi egyletekkel. Meglátja, hogy a szegénység és a proletariátus növekedését a „társadalom szerkezetének alaphibája" okozza, ezért véleménye szerint alapjában és szervezetten kell rajta segíteni, addig, amíg a gazdag és szegény ellentéte nem válik minden tulaj donnélkülinek minden tulajdonnal bíró elleni általános harcává.288 A társadalom élesedő ellentmon-280 Deutsche Worte 112. 1.; Die preussische Verfassungsfrage 212 — 213. 1. 281 Deutsche Worte 111. 1. 282 Uo. 111 — 112. 1. 283 Schuselka, Rückschritte 166. 1. 284 Schuselka, Volkspolitik 78. 1. 285 Schuselka, Rückschritte 165. 1. 286 Deutsche Worte 113. 1. 287 Uo. 115. 1. 288 Uo. 116—118., 119 — 120. 1.; Schuselka, Die Lösung 173. 1.; Deutsche Worte 126. 1.
