Századok – 1961
Közlemények - Hanák Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban 670
674 HANÁK PÉTER nak vagy a passzivitás vagy az ellenállás feladása, vagy a harcos aktivizálódás, vagy a megbékélés irányában kellett eldőlnie. Az olasz felszabadító háború — és ez a helyzet sajátossága — mindkét tendenciára erősítően hatott. A középnemesség befolyásos vezető csoportja, bár passzivitásából nem mozdult, már az 1859. évi háború óta, különösen a szicíliai hadjárat után, igyekezett kihasználni az osztrák abszolutizmus növekvő válságát. A forradalmi akciókat továbbra is elítélte, de éppen ezekkel igyekezett igazolni a törvényes jogok helyreállításának szükségességét. Garibaldi eljárása — írta a Pesti Napló júniusban — kétségtelenül jogtalan, sérti az érvényes nemzetközi jogszabályokat. Még azok sem helyeselhetik, akik a forradalmat „önvédelmi kénytelenségnek" tekintik, hiszen Garibaldi nem nápolyi alattvaló. Dohát jogszerű volt-e a nápolyi kormány egész politikája? Vajon megtette-e azt, ami kötelességében állt ? Nem, a nápolyi kormány olyannyira és annyiszor megsértette alattvalóinak jogait, hogy ezt még az osztrák is sokallotta.2 4 A kormány jogtalansága — íme a tanulság — a forradalom jogtalanságát vonja maga után. Azt kell gondolni — írta a lap más alkalommal — , hogy „az olaszhoni fejedelmek trónjaimellett mindenütt árulóknak kell állniok, kik a loyalitás szine alatt minden észszerű consessiótól visszatartják a fejedelmeket mindaddig, míg. . . a nép és kormány közti kibékülés merő lehetetlenséggé nem vált". „Ennyit Ausztriától" — fűzi hozzá az érthetőség kedvéért a cikkíró, Falk Miksa.25 Az effajta eszmejárást bizonnyal a cenzúraszabta szűk korlátokra való tekintet is igazgatta, s általában: a középnemesi politikusok passzív, de a bóküléstől nem elzárkózó magatartásában az egyszer magát megégetett ember kétkedő óvatossága is megnyilvánult. De ennél több is: a forradalmi „jogtalanságot" az önkényuralmi törvénytelenséggel együtt ós egyaránt elutasító, s a törvényességet a békés egyezkedéssel azonosító középnemesi álláspont is. Nem alaptalanul írta 1860 júniusában Komáromy György, a hazai forradalmi bizottmány egyik vezetője, hogy a passzív rezisztencián belül hovatovább a lojális rezisztencia irányzata kerekedik felül. S bárha a nép és a fiatalság a haza üdvét a némettől való szabadulásban látja, a mérsékeltebb vezetők a forradalmat csak mint „végső rosszat" fogadják el.26 Úgyszintén aligha hibázott Kossuth tekintete, amikor Komáromy jelentésére azt válaszolta: „Rég láttam fájdalommal, hogy a nemzet ügye a concessiók és kialkuvás felé sodortatik", a hazai mozgalom alkotmányos ellenzéki, nem forradalmi.27 Majd néhány héttel később, alaposabb tájékozódás eredményeképpen írja Telekinek, hogy a hazai bizottmány tótlen, kiengedi kezéből a vezetést, s a nemesi politikusok „nem bánnák, ha forradalmi cógérű bárkájukat a szél a concessiók kikötőjébe hajtaná bele".28 A megszorult abszolutizmust békés eszközökkel, de a monarchiai keretek megtartásával eltávolítani: ez a törekvés kétségtelenül jellemezte az olasz eseményeket ilyen értelemben kamatoztatni kívánó középnemesi vezetőréteg tekintélyes csoportjait. Sőt, ha az ifjúság harcos, forradalmi színű megmozdulásait közelebbről nézzük, olyan jelenségeket is észre kell vennünk, hogy a nemesi szellemű értelmiségi ifjúság, ahol tudta, igyekezett magától távoltartani a „csőcseléket", elejét veendő a „féktelenségeknek".2 Amikor pedig a jól számító hatalom kegye éppenséggel rájuk bízta a rend fenntartását, amint ez a Szent István napi ünnepség alkalmával történt, akkor nagyonis vigyáztak a rend és a törvényes keretek megtartására.3 0 1860 nyarának dokumentumait forgatva, különös kettősség tűnik tehát elénk A hatalom őrei, a rendőrfőnökök, maga Benedek táborszernagy egyre-másra küldözgetik komor, a közelgő vészt jelző jelentéseiket a legkisebb külső lökésre kitörni kész forradalmi hangulatról. Az ókonzervatív vezetők váltig bizonygatják, hogy — ellentótben 1809-cel, amikor Napoleon csábító proklamációjára „egy macska sem mozdult ki helyéről" — fél évszázad múltán, III. Napoleon megjelenésére azonnal nagymérvű lázadás törne ki;31 hogy az ország nagy része „Garibalditól és az invasiotól... vár üdvöt és menekülést."3 2 Másrészről viszont Kossuth és hívei fájdalommal konstatálják, hogy a hazai vezetők nagy része tétlen, óvatos, az alkotmányos küzdelem szólvédett öblébe irányítja hajóját. " Uo. " XJo. I860, máj. 17. sz. vezércikk. " Kossuth : Irataim, II. k. Bpest, 1881. 475. I. Uo. •• Uo. III. к. 47. 1. " Viola [Vezerle Gyula] : i. m. 60. 1. " Uo. 01—62. 1. 11 Gróf Dessewffy Emil levele Rechberg miniszterelnökhöz 1860. aug. 14-én. Közli: Kónyi Manó : Deák l'erenc beszédei. II. k. 1848—1801. Bpest, 1880. 207. 1. "Idősb Szőgyény-Marich László emlékiratai. III. к. 65. 1. Ugyanezt a hangulatot és véleményt juttatja kifejezésre Kecskemétliy Aurél is, ld. Kecskeméthy Aurél Naplója, 1851—1878 (Sajtó alá rend. Rózsa Miklós). Bpest, 1909. 102. 1.
