Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
650 UANKI GYÜKGY tával. Mussolini 1933. július 1-én Gömböshöz intézett levele azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a gondolat realizálásának szükségességét éppen Gömbös németországi látogatása váltotta ki. Mussolini először Gömbös korábbi levelére válaszol, melyben a magyar miniszterelnök Hitlernél tett látogatását indokolta meg. ,,Ha jól értelmezem gondolatát — hangzik Mussolini levele —, Nagyméltóságúd berlini utazása, melyet valamely Magyarországra nézve előnyös gazdasági egyezmény megkötése és a náci mozgalom ereje tartósságának megítélhetése céljából tett, nem módosítja a Közép-Európa megszervezésére vonatkozó, Nagyméltóságoddal egyetértésben megállapított irányvonalat. Marad tehát mint a dunai Európa minden további fejlődésének magja és kiindulási pontja: egy szorosabb együttműködés Ausztria és Magyarország között."1 0 Ezekután Dollfuss szerepének fontosságát hangsúlyozva kéri, hogy Magyarország is támogassa az osztrák kancellárt, majd rátér mondanivalója lényegére: ,,. . .elérkezett az ideje annak, hogy a tempót meggyorsítsuk. Jelenleg. . . Közép-Keleteurópa megszervezése szempontjából kétségtelenül1 7 kényes stádiumba jutottunk. Azok a pozíciók, melyek a legközelebbi időben el lesznek foglalva, valószínűleg döntő és hosszú időre kiható befolyással lesznek Európa ezen része eseményeinek jövő fejlesztésérc. Ennélfogva szükséges volna haladéktalanul hozzáfogni az általunk megállapított akció első etappjának megvalósításához, mely egy szorosabb együttműködés (megállapodás)1 8 Ausztria és Magyarország között, mind gazdasági, mind politikai téren."1 9 Mussolini nézete szerint a következő lépés lenne, ennek az együttműködésnek mindhárom országra való kiterjesztése. Gömbös természetesen tisztában volt németországi utazása kedvezőtlen olasz visszhangjával. S tekintettel arra, hogy a magyar külpolitikát nem óhajtotta egyedül és kizárólag a német szekérhez kötni — egyébként is ebben az időben még a német fasizmus nem szilárdult meg, s Olaszország nemzetközi befolyása összehasonlíthatatlanul nagyobb volt — sietve igyekezett az Olaszországhoz valamint Ausztriához fűződő szálakat ismét megerősíteni. Pár nappal Hitlerrel való találkozója után sietve leszögezte a felsőházban, hogy a magyar külpolitika továbbra is elsősorban Olaszországra alapozódik. Nem sokkal ezután, július 6-án hasonló szellemben válaszolt Mussolini július elsejei levelére is. Hangsúlyozta, hogy egyetért az olasz kormányfővel a tekintetben is, hogy meg kell gyorsítani a Dunavölgy rendezésének tempóját. Bár korábbi álláspontját nem változtatta, de „nézetem szerint — írja — az Ausztriával való barátság mellett Németországban is ápolni kell a barátságot fontos gazdasági és politikai okokból, s különös tekintettel a Csehszlovákiával szembeni pozíciókra." Befejezésül Gömbös leszögezte, hogy ez nem áll Olaszország érdekével ellentétben, annál kevésbé, mivel „az olasz—osztrák—magyar együttműködés terén hajlandó esetleges vámunió lehetőségéről is tárgyalásokat indítani".20 16 Doc. on Germ. For. Pol. С. I. 615. 17 Az Orsz. Levéltárban található magyar fordításból ez a szó hiányzik. Az olasz szövegű eredeti példányban a mondat így hangzik: „Siamo attraversando un momento di estrema delicatessa nei riguardi della sistemazione dell'Europa centroorientale." 18 stritto aceordo. 10 Mussolini olasz nyelvű levele, valamint a levél fordítása megtalálható: O.L. M. E. Gömbös-iratok. 20 O. L. Küm. Res. Pol. 50. cs. 20. t. 343/1933.
