Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 651 Az aggódó olasz és osztrák kormányférfiak megnyugtatása céljából, a magyar külpolitika olasz orientációjának fenntartását bizonyítandó, ezt követően Gömbös Bécsben, majd Rómában tett sürgős látogatást. Aligha lehet kétséges, hogy a látogatás célját a kimagyarázkodás mellett Mussolini javaslataival kapcsolatos állásfoglalás képezte. Július 9-én Bécsben Dollfuss-szal tárgyalt, melynek során a közös politikával kapcsolatos szóbeli megállapodásban az alábbi alapelveket szögezték le: 1. Olaszországgal való barátság, mint alapbázis. 2. Közös törekvés Németországgal való barátságos viszony kialakítására. 3. Közös védekezés akisantant hegemonisztikus törekvéseivel szembfen.2 1 Alig két héttel később Rómába Mussolinihez vezetett a magyar miniszterelnök útja. Július 25. és 28. között tartózkodott Rómában Gömbös és Kánya, melynek során 26-án és 27-én voltak a hivatalos megbeszélések. Az első rapon Gömbös a magyar revíziós követeléseket hangsúlyozta, melyre válaszképp Mussolini hangsúlyozva, hogy nem zárkózik el a németekkel való együttműködéstől, az olasz—francia viszony alakulásáról tájékoztatta a magyar kormányfőt. Az olasz—francia viszony alakulása azért volt fontos a magyar külpolitika számára, mert a két ország közötti ellentétek nemcsak a Földközi tenger térségében s Afrikában, hanem a Dunavölgyében is érvényesültek. A magyar külpolitika éppen a francia befolyás alatt álló Kisantanttal szemben igényelte az olasz támogatást, az olaszok viszont éppen a francia befolyás visszaszorítása céljából igyekeztek Magyarországra s Ausztriára támaszkodni. Az olasz vezetés alatt kijegecesedő blokk tehát kimondottan Kisantant ellenes éllel alakult, s így szembenállt természetesen a francia külpoltika dunavölgyi törekvésével is. A továbbiakban Gömbös és Mussolini elvileg egyetértésre jutott az olasz— magyar—osztrák gazdasági együttműködés szükségességét illetően, majd a magyar miniszterelnök sietett biztosítani Mussolinit" : Ő nem fog visszariadni attól, hogy egy a fascizmushoz hasonló régimét vezessen be Magyarországon." A második napon előbb az osztrák—magyar politikai viszony, majd az olasz—magyar gazdasági kapcsolatok kérdése képezte a megbeszélés tárgyát.22 A világ politikai közvéleménye és elsősorban a délkelet-európai problémák iránt érdeklődő nagyhatalmak élénk érdeklődéssel kísérték a római tárgyalásokat. Érthető okokból különösen a Wilhelmstrassen szerettek volna minél többet tudni a megbeszélések eredményeiről. A római találkozóról Hassel nagykövet több jelentése számol be. Először Kányával való beszélgetés alapján ismerteti a tárgyalást. Kánya nem titkolta, hogy a megbeszélést a német—olasz viszony, illetve Magyarországnak a két országhoz fűződő kapcsolatai tették szükségessé.23 Hangsúlyozta, hogy miután megegyeztek Mussolinivei abban, hogy Olaszország továbbra sem kíván a Dunavölgyében a Kisantanttal együttműködni,2 4 felvetették Ausztriára vonatkozó kompromisszumos javaslataikat: ,, . . vajon nem lehetséges-e közeledés azon az alapon, hogy Németország elismeri Ausztria függetlenségét és lemond az Anschlussról, az esetben, ha az osztrák nemzeti szocialisták Berlintől 21 O.L. Küm. Res. Pol. 50. cs. 20. t. 343/1933. Feljegyzés Gömbös és Dollfuss 1933 júliusi szóbeli megállapodásáról. 22 O. L. Küm. Res. Pol. 51. cs. 23. t. 353/1933. A júl. 26. és 27-i megbeszélések rövid összefoglalója. 23 Doc. on Germ. For. Pol. С. I. 691. 24 Doc. on Germ. For. Pol. С. I. 691. Hassel 1933. júl. 28-i jelentése. 12*