Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA A világgazdasági válság esztendei megsokszorozták a vezető tőkés országok erőfeszítéseit új piacok szerzése, új hatalmi csoportosulások kiépítése céljából. Azok az ellentétek, melyek a versaillesi békerendszert kezdettől fogva jellemezték, hatványozott formában jelentkeztek. Az érdekszférákért folytatott közdelemben különösen fontos volt Délkelet-Európa szerepe. A politikai és gazdasági szempontok, a szovjetellenes tömbalakítás és a dunavölgyi hegemónia megszerzése a kontinens három vezető tőkés hatalmát, Franciaországot, Olaszországot és Németországot egyaránt arra ösztönözték, hogy tetszetős terveket dolgozzanak ki a Dunavölgy gazdasági problémáinak megoldására. A súlyos túltermelési válság — kétségtelen — alapjában rendítette meg a délkelet-európai tőkés országokat és a gazdasági összeomlás Európa eme — a Szovjetunióval határos — területén az osztályellentétek rendkívüli kiéleződésével járt együtt, s forradalmi válsággal fenyegetett. A délkeleteurópai országok gazdasági problémái tehát nem csupán az illető országok belső ügyét képezték, hanem az egész tőkés világ figyelmét magukra vonták. Már 1930-ban megindultak a tanácskozások, miként lehetne ezen, zömmel agrárjellegű országok külkereskedelmi és fizetési problémáit megoldani, hogy ezzel az egész tőkés rendnek nagyobb stabilitást biztosítsanak ezen országokban. Gazdaságilag — tekintettel arra, hogy a válság itt csak később éreztette hatását — és politikailag egyaránt Franciaország volt ebben az időszakban a kontinens legerősebb hatalma. Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy éppen francia politikus tollából született meg az első javaslat Délkelet-Európa ujjárendezésére. Tardieu terve, mely egy dunablokk keretében a Kisantant országai mellett Ausztriát és Magyarországot is francia befolyás alá vonta volna, csak szovjetellenes vonatkozásaiban nyerhette volna meg a többi nagyhatalom támogatását. Sokkal fontosabb volt azonban számukra a délkelet-európai hegemónia, semhogy tétlenül nézhették volna, miként terjeszti ki befolyását erre a területre a francia imperializmus. Ilyen körülmények között a nagyhatalmak megbeszélésein Anglia közömbösen, Németország és Olaszország viszont nyílt ellenszenvvel fogadta a francia javaslatot és utasította el azt. Tagadhatatlanul megkönnyítette állásfoglalásukat, hogy az érdekelt kisországok közül Magyarország is nyíltan ellenezte a Tardieu-tervet, attól tartván, hogy a franciákkal és a Kisantanttal való együttműködésnek legfőbb külpolitikai célkitűzésük, Trianon revíziójának feláldozása lenne az ára. A Tardieu-terv elvetése azonban nyitva hagyta a problémát, melyik nagyhatalom szerzi meg a gazdasági hegemóniát a dunavölgyi államok felett. Ez a kérdés bizonyos mértékig még a francia befolyás alatt álló Kisantant országainál is nyitva állt, különösen a Kisantant gazdaságilag gyengébb orszá-
