Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
640 VÖLÖSKEI FERENC nehezen, vagy egyáltalán nem találtak egymásra. Ennek részben az volt az oka, hogy a Függetlenségi és 48-as Párt ekkor már igényelte ugyan az uralkodó osztályok erősödő blokkjával szembeforduló vagy szembefordítható társadalmi rétegek támogatását, s ezért a munkásosztály, parasztság, kispolgárság, értelmiség, s a nemzetiségek egyes követeléseit is magáévá tette,82 de bízott választási sikerében, s programjának középpontjában — annak ellenére, hogy az általános, egyenlő választójog is egyre jobban előtérbe került — egészen a választásokig elsősorban a közép- és kispolgárság ekkori főkövetelése, az önálló bank 191 l-es felállítása állt. Ennek voltak alárendelve egyéb programpontjai is. Justh mondotta zombori beszédében: „Megmondom, miért olyan nagy fontosságú az általános, egyenlő választójog megteremtése. Megpróbáltuk mi Magyarország függetlenségét kivívni az úgynevezett felső tízezerrel, de arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a nagybirtokosok, a nagykereskedők, a nagyiparosok soha nem lehetnek megbízható támaszai a függetlenségi törekvéseknek, mert mindig a mindenkori kormányhatalom táborában találhatók."83 Justhék tehát az 1910-es választások előkészítése idején a parlamenti képviselettel nem, vagy csak kis mértékben rendelkező társadalmi rétegek olyan szövetségének kiépítésén fáradoztak, amelyben a Függetlenségi és 48-as Párt kizárólagos hegemóniája érvényesül. Mindez természetesen nehezítette e szövetség megerősödését.8 4 Justh Gyula útja tehát sok töprengésen, számos belső konfliktuson keresztül vezetett, amíg szakított az uralkodó osztályok egyes csoportjaival, de nem volt egy olyan átfogó demokratikus tartalmú függetlenségi programja, amely alkalmas lett volna arra, hogy a széles néptömegeket mozgósítsa az uralkodó osztályok megerősödő szövetségével szemben, s felkészítse őket az elkövetkező nagy változásokra. Lényegében nem elemezte az agrárkérdést, nem vizsgálta a munka és a tőke ellentétét, következményeit sem. Nem látta a vörös jeleket a hadak útján, nem érezte azt, amit Ady világosan látott, hogy készül valami Hunniában. Nem tudta túllépni pártja osztálybázisa szűk érdekeinek kereteit, ezért a magyarországi bonyolult társadalmi ellentétek szövevényében nem tudott eligazodni, az erősödő nemzetközi és hazai viharok forgatagában nem talált a kivezető útra. 1910-ben, amikor a magyar uralkodó osztályok a dualizmus válságának megszüntetését és osztály uralmuk alapjainak megerősítését tűzték ki célul maguk elé, a szociáldemokrata pártnak kellett volna a Nemzeti Munkapárt igazi arcát megmutatnia, tudatosítani az ország népe előtt a megerősödésében 82 Justh 1910. máj. 5-i makói beszédében a gazdasági önállóság, az önálló bank felállítása, az általános egyenlő választójog megteremtése mellett a kétéves katonai idő bevezetését, progresszív adórendszert követelt. Emellett a kisbirtokosok, kisiparosok, kiskereskedők érdekében egyes szociálpolitikai intézkedések szükségességéről is beszélt, s az adómentes létminimum megállapítását követelte (Magyarország, 1910. máj. 6.). 83 Magyarország, 1910. márc. 15. 84 Ezeknek alapján érthető, hogy a Justh-pártnak először a vele lényegében azonos gazdasági, társadalmi, politikai alapon álló, a függetlenségi pártból 1908-ban kivált balpárttal sikerült szövetséget kötnie. A balpárt 1910. jan. 27-i értekezletén már elhatározta, hogy belép a függetlenségi pártba (Magyarország, 1910. jan. 28). Bozóky Árpád már 1909. dec. 29-én azt írta Justhnak, hogy amikor Kossuthók kiváltak az anyapártból, „én abban az órában megtettem az indítványomat, hogy az egész balpárt" csatlakozzék a Justh-párthoz. Bozóky már ekkor biztosította Justhot, hogy mivel elveik megegyeznek, vele tart (A. Á. L. J. cs. lev. rendezetlen anyag).
