Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 641 rejlő veszélyeket. Elsősorban neki kellett volna a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, közép- és kispolgárság összefogását kikovácsolni, s vezetni harcukat a Nemzeti Munkapárt ellen. A szociáldomokrata párt vezetői azonban nemcsak e feladatokról mondtak le, hanem kezdetben bíztak a Khuen-Héderváry-kormány demagóg választójogi ígéreteiben. A szociáldemokrata párt vezetői a választási mozgalom nagyobb arányú megindulásáig reménykedtek Khuen-Héderváry demokratikus választójogi ígéreteinek őszinteségében. Ezért támogatták a dualizmus megszilárdítását szolgáló kísérletet, amelynek élén a volt szabadelvűek, a minden demokratikus reformtól — így az általános választójogtól is — félő finánctőkések s a velük szoros kapcsolatban álló nagybirtokosok állottak. Khuenben még a párt politikáját több kérdésben bíráló Tarczai Lajos is bízott. „Sokan azt hitték — mondotta Tarczai a kormány pártjának megalakulása után tartott február 21-i népgyűlésen —, hogy a főváros munkássága akadályt fog gördíteni a megalakulás elé. Ez azonban nem történt meg, mert a politikai észszerűség azt diktálta, hogy a pártalakulást ne gátoljuk meg. . . Hogy a koalíció utolsó magja is elpusztuljon."85 A kormány hatalmi állásainak kiépítése idején a szociáldemokrata párt tehát nagy szolgálatot tett Khuennek. A szociáldemokrata pártnak az 1909 — 1910-es belpolitikai helyzetben az lett volna a feladata, hogy tömörítse maga körül a koalícióból kiábránduló tömegeket, kapcsolatba lépjen a közép- és kisburzsoáziával a háborúra készülő osztrák és magyar uralkodó osztályokkal szemben. Ezért nemcsak a koalíció s különösképpen nem a koalíció egésze ellen kellett volna felvennie a harcot, hanem a parasztpártokkal, a Függetlenségi és 48-as Párttal, a polgári radikálisokkal, a burzsoá nemzetiségi pártokkal együtt a Khuen-kormány ellen is. E helyett a szociáldemokrata párt vezetői elsősorban az általános választójogi reform koalíciós elsikkasztása s a mandátumszerzés miatt 1910 első hónapjaiban az összes koalíciós politikai párt ellen — a Justh-párt ellen is i — tüzelt, s a választójog kiszélesítésével kacérkodó Lukács Lászlót, majd Khuen-Héderváry Károlyt támogatták. A szociáldemokrata párt tehát most sem töltötte be történelmi feladatát, az érlelődő demokratikus forradalom előkészítőjének szerepét. Lemondott az önálló proletárpolitika folytatásáról, i hozzájárult ahhoz, hogy a nagytőke és nagybirtok összekovácsolásának feladatát maga elé tűző Khuen-Héderváry-kormánynak sikerült mérsékelni, sőt átmenetileg megállítani azt az erjedést, amely a koalíció bomlásával indult, s ami a demokratikus erők egymáshoz való közeledését, egymásra találását, összefogását jelentette. A szociáldemokrata pártnak a Khuen-Héderváryval kapcsolatos illúziói akkor kezdtek szétfoszlani, amikor a választások előkészítésére, majd lebonyo-I lítására került sor. Ekkor szakított véglegesen a Khuen-kormánnyal, s általában a választójog kiszélesítését igérő kormányokat támogató orientációval, s ekkor tért át arra az új politikai irányvonalra, amelyet a kormányokkal szembenálló pártokkal, szervezetekkel való együttműködés jelentett. A szociáldemokrata párt nyíltan és félreérthetetlenül 1910 áprilisában, akkor fordult szembe a kormánnyal, amikor annak hadállásai már kiépültek, s a néptömegekkel szemben a választási harcban a burkolt, vagy a nyílt terror útjára lépett, amikor Tisza vezérletével a választójog elleni harcot országosan 85 Népszava, 1010. febr. 27.
