Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
636 PÖLÜSKEI FERENC „Az alkudozásoknak csak az volt a célja, hogy a bécsi hatalmat a pillanat nehézségein átsegítse."7 2 Juth Gyula az audiencia után tornyai birtokára ment, s minden kapcsolatot megszakított Lukáccsal. Lukács László 1910 január első felében is a koalíció további szétbontását célzó manőverezést folytatta. Ezért a válság parlamentáris, alkotmányos megoldásának szükségességét hangoztatta, és most ehhez a kooperáló pártok segítségét kérte.73 Közben azonban megindult a volt szabadelvűek nyíltabb s gyorsabb ütemű szervezkedése. Lukácsnak ezt az 1909 decemberében és 1910 januárjában játszott szerepét a Nemzeti Társaskör is helyeselte. Tisza írta Lukács vállalkozásáról: „Egy érdeme kétségtelenül lesz; megszabadítja az országot végleg attól az uralomtól, amely immár 9-ik hónapja haldoklik és nem képes meghalni. Ha Lukács László nem lett volna más, mint az a fejsze, amellyel a koalíciós kormányt sikeresen agyonütik, ez a fejsze akkor is megérdemli, hogy ne kerüljön olyan nagyon hamar ismét a politikai múzeumba . . ."7 1 Tisza köre tehát a koalíció további bomlasztását s ezzel az új 67-es csoportosulás győzelme feltételeinek megteremtését várta Lukács újabb kormányalakítási tárgyalásaitól is. A Nagyváradi Napló 1910. január 9-iki száma írja: „Lukács László vállalkozását helyeselnünk kell, mert a mi meggyőződésünk szerint ő előfutára annak a korszaknak, mikor az igazi parlamentáris élet olimpuszán Tisza István fog ismét megjelenhetni." A volt szabadelvűek most a költségvetésen kívüli állapot beálltáért a koalíciót tették felelőssé, emellett tehetetlenséggel vádolták annak vezetőit, s további elszigetelésük érdekében rámutattak azokra az ellentmondásokra, amelyek programjuk s tetteik között voltak. „A nagy kormány, a nemzeti kormány — írja Az Újság —, a megváltás és felszabadítás kormánya elenyészik. Örül maga is, örül az ország is, hogy végre eltakarítják. Nyolc hónapja, hogy ott feküdt a parlament porondján, letiporva, elgázolva, dicstelen csupaszságában . . . Nem jöhet utánuk olyan rossz, ami kívánatosabb ne lenne annál a nyomorúságos látványnál, amelyet ők nyújtottak."75 A burzsoázia ós az értelmiség megnyerése érdekében írták, hogy a koalíciósok üldözték az ipart és kereskedelmet, a nemzeti kultúrából kiirtották a liberalizmust, s a császárnak ingyen megadták mindazt, amit a 67-es kormány idáig nem vállalt.76 1910 januárjától azonban a Nemzeti Társaskör nemcsak a koalíció egyes csoportjainak szembeállításán s a koalíció lejáratásán fáradozott, hanem nyíltan hirdetni kezdte az új „útratalálás", a konfliktus nélküli előrehaladás szükségességét, amely szerinte csak a volt szabadelvűek vezetésével valósítható meg. A szabadelvűek 1910 januárjától igyekeztek már felkészíteni az országot az új kormány fogadtatására, a passzív rezisztencia kimondásának és folytatásának elkerülésére, célszerűtlenségére. „A nemzet nem akarja, nem akarhatja a passzív rezisztenciát — írja Az Újság —, még minden tagjában érzi annak ártalmát és még mindig szégyenpírt érez, ha arra a megalázásra gondol, amelyet el kellett szenvednie, minden eredmény nélkül 72 Magyarország, 1909. doc. 31. 73 Az Újság, 1910. jan. 5. 74 Nagyváradi Napló, 1910. jan. 9. (A Nagyváradi Napló ebben az időszakban a Tiszához legközelebb álló hetilap volt.) 76 Az Újság, 1910. jan. C. 76 Uo.
