Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1009) 6 1 9 meneti kormány vezetését és az abban való részvételt sem, ellenkezőleg ragaszkodtak ahhoz, hogy az ex lex a koalíciós kormány fenntartásával következzék be. A szabadelvűek előtérbe kerülését jelezték Lukács 1909 december végén és 1910 január elején folytatott kormányalakítási tárgyalásai is. 1909 végén a szabdelvűeknek terveik megvalósításánál a megerősödő bankcsoporttal száinolniok kellett. A Neue Freie Pressenek már az 1909. november 10-i száma ezt írta: „Vagy harc Justh ellen, vagy megegyezés Justhtal. Mindenki, aki reálisan nézi a politikát, tisztába kell hogy jöjjön azzal, hogy miképpen kell a függetlenségi párt új vezetőjét kezelni: felemelt ököllel, vagy feléje nyújtott kézzel." A szabadelvűek — amint erre már utaltunk — a függetlenségi párt kettéválását követő időszakban sem kezdtek nyílt szervezkedéshez, hanem a koalíció további elszigetelését s visszaállítása lehetőségének megszüntetését tekintették első feladatuknak. Ezért nemcsak a koalíció 67-eseivel kerülték a vitákat, hanem igyekeztek elmosni a bankcsoporttal meglevő valóságos, társadalmi, gazdasági és politikai ellentéteiket is. Tevékenységüket az ügyes manőverezés jellemezte. Az 1909 júniusi, Lukács s a függetlenségi párt- közötti kormányalakítási tárgyalásoknak — a függetlenségi párt viszonylagos egysége, s a volt szabadelvűek szervezetlensége miatt — volt még némi realitásuk. Az 1909 december végi Lukács—Justh tárgyalásoknak azonban a koalíció felbomlása s a Nemzeti Társaskör politikai jellegének fokozódása, a szabadelvűek megerősödése miatt csak taktikai, időhúzást jelentő céljai voltak. A szabadelvűeknek az időhúzással két, egymással összefüggő céljuk volt. Az egyik abban állt, hogy a koalíciós kormányt az ex lex-be kényszerítsék, a másik, hogy közben rendezzék soraikat. Justhtal a fentiek mellett azért is tárgyaltak, hogy növeljék a nagy tekintélyre szert tett Justh-párt és a kooperáció közötti ellentéteket, s végérvényesen elvágják a lehetőségét a függetlenségi pártok egyesülésének. A koalíció egyes rétegeit — közép- és kispolgárság, parasztság, értelmiség egy részét — magához vonzó s választási győzelmet remélő Justh-párt nem tartott a Nemzeti Társaskörtől, nem látta azt sem, hogy az Andrássyval, Wekerlével tárgyaló Tiszát nem választják el lényeges ellentétek az őt kereső Lukácstól, s hogy Lukács is, Tisza is a szabadelvűek hatalomra kerülésén fáradozott. „A függetlenségi párt tisztában van azzal — írja a Magyarország —, hogy a függetlenségi törekvéseknek legveszedelmesebb, mert leg alattomosabb ellensége : Wekerle Sándor és társasága.'"11 Justh választási illúzióiból s szövetségeskeresési törekvéséből eredt, hogy 1909 december közepétől ismét tárgyalni kezdett Lukáccsal. Belement a tárgyalásokba azért is, mert a szabadelvűeket 1905-ös bukásuk után kormányképtelennek ítélte, s ellenfelének csak a kooperációt hitte. A tárgyalásokat Justh 1909. december 30-i királyi audenciája szakította meg. Justh kijelentette Ferenc József előtt, hogy feltétlenül ragaszkodik az önálló bank felállításához. A király most ezt mereven megtagadta. Justhék csak most ismerték fel Lukács igazi arcát. A Magyarország írta: 71 Magyarország, 1909. dec. 18. A Magyarország 1909. dec. 23-i száma pedig azt írja, hogy Tisza már híveivel együtt levitézlett, s most az osztrák érdekszférának már csak egy utolsó bástyája áll fenn, a 67-es alkotmánypártiak ós néppártiak soraiban. „Ez a bástya is bizonyára összeomoltatik teljesen és akkor szabad lesz a tér a nemzeti politika számára." 11*
