Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
628 PÖLÜSKEI FERENC vezérségre tör.4 2 Kossuth Ferenc tehetetlenségét, határoztalanságát, ingadozását mutatja, hogy Andrássy kibontakozási tervével nem helyezkedett ellentétbe sem, de egyelőre nem is támogatta azt, hanem figyelte a katonai reformokért, készfizetésekért indított kooperációs ostromot s a bankmozgalmat. Az Alkotmánypárthoz az Andrássyékkal kialakított baráti kapcsolatai s a kooperációs terv kétségtelenül reálisabbnak látszó volta kapcsolta, de hiúsága, a függetlenségi párt egységének megbomlásától való félelme miatt nehezen szánta rá magát a függetlenségi párt programjának teljes s nyílt feladására. Kossuth Ferenc ingadozásának ez a kettősség volt az alapja, amely azonban lényegében meghatározta útjának irányát, a kooperációhoz való nyílt csatlakozását. 1909 szeptember s októberében azonban erre ntég nem került sor. Nyilatkozataiban a 48-asság, a függetlenségi párt legjobb hagyományai örökösének vallotta magát, közben azonban állandóan tárgyalt Andrássy val, Wekerlével, s a türelmet, a kivárást hangoztatta pártjában. Arra kérte Justhékat, hogy mérsékeljék követeléseiket, tartózkodjanak meggondolatlan lépésektől.43 Sikerült is a bankcsoportot letérítenie a temesvári határozatok végrehajtásától s a várakozásnak megnyernie. A függetlenségi párt 1909. október 5-i értekezletén a Kossuthék és Justhék között létrejött kompromisszum lényege az volt, hogy amennyiben a király 1909. október 18-ig nem bízza meg a függetlenségi pártot kormányalakítással, a bankcsoport a parlament napirendjére tűzi a bankbizottság jelentését, addig azonban a parlamentben nem beszélnek az önálló bankról. Ez a kompromisszum a 67-esek győzelmét jelentette, elsősorban azért, mert a parlamenti bankvita elodázásával gyengült a bankmozgalom ereje. E megegyezés, a bankcsoport határozatlanságát bizonyítja, s amellett tanúskodik, hogy •Justhék szövetségesek nélkül gyengének érezték magukat, s a parlamenti erők segítségével igyekeztek kormányra kerülni. Ezért akarták megtartani a párt egységét, ezért féltek annak kettészakadásától, és bár programjukhoz következetesen ragaszkodtak, igényelték a függetlenségi pártban helyet foglaló közép- és nagybirtokosok támogatását is. A kompromisszum s annak következményei ugyanakkor mutatták a párton belüli komoly és megoldhatatlan ellentéteket. A függetlenségi pártnak a bankcsoporthoz csatlakozó tömegei már 1909 nyarától nem bíztak Kossuth Ferencben. Horváth Lajos keskendi tanító írta 1909. augusztus 10-én Justh Gyulához; ,,A nép hite vezérünk, Kossuth Ferencben megingott annyival is inkább, mert az itt levő ál-liberálisok nagyon is kezdik tömjénezni, ami nagyon természetes, rossz előjel, — és nagyon kellemetlen benyomást tett nálunk, függetlenségieknél."4 4 Kossuth Ferencnek a párt jobbszárnyához s ezzel a kooperációhoz vezető útját, valamint a párt kettészakadását meggyorsította az a körülmény, hogy Ugrón Gábor kilépett a kompromisszummal átmenetileg mesterségesen összefogott függetlenségi pártból. 1909. október 11-én Kossuthhoz írott levelében ezt azzal indokolja, hogy a párt programjának közgazdasági része, amelyhez a párt ragaszkodik, a jelen helyzetben nem valósítható meg. Ugrón ismerve Kossuth Ferencet, azt igyekezett bizonyítani neki, hogy 48-as marad akkor is, hogyha számot vet a helyzet kényszerítő körülményeivel, 42 Alkotmány, 1900. szept. 26. 43 Magyar Hirlap, 1909. okt. 5. 44 A. A. L. J. cs. lev. Rendezetlen anyag.
