Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 615 és ez a támogatás az uralkodó osztályok ellentéteinek kiéleződése idején jóval határozottabb, bátrabb volt az eddigieknél. Az uralkodó osztályok kormányzati válsága mellett a nemzetközi munkásmozgalom fellendülése —elsősorban az orosz forradalom kitörése —is serkentőleg hatott a magyarországi munkás- és parasztmozgalmak fellendülésére. 1905-ben Magyarországon eddig soha nem látott méretű munkás- és parasztmozgalmakkal találkozunk. Döntően a megerősödő munkás- és parasztmozgalmak hatására 1905 második felétől csökkentek az uralkodó osztályok közötti korábbi ellentétek, s közös és fő célkitűzésükké a forradalmi válság felszámolása, a munkás- és parasztmozgalmak letörése s kormányzati válságuk megszüntetése vált. Mindezt megkönnyítette és elősegítette az a körülmény, hogy a függetlenségi párt s a koalíció vezetésében egyre nagyobb szerepet kaptak a nagybirtokosok, akik feladták korábbi kisebb jelentőségű, gyakran csak demagóg jellegű reformjavaslataikat. A koalíció teljes programfeladását elősegítette az a tény is, îiogy a hozzá csatlakozó néptömegek függetlenségi küzdelme továbbment a koalíció passzív rezisztenciát folytató, korlátozott, s az uralkodót engedményekre kényszeríteni akaró politikáján. Az 1905 —1906-os kül- és belpolitikai helyzetben ugyanakkor az alkotmányválság megoldásának, a „rend" bizotsításának legjobb lehetőségét a király is egyre inkább a koalíció hatalomra ültetésében látta. Az udvar és a koalíció megegyezésének alapját a 8 pontból álló ún. áprilisi paktum képezte, amelyben a koalíció vezetői kormányra kerülésük érdekében feladták korábbi függetlenségi és demokratikus reform jelszavaikat.1 Az új kormány tömegbázisának biztosítása érdekében igyekezett a paktumot titokban tartani és egyideig a nemzeti függetlenségért komolyan harcoló néptömegek nem is tudtak róla. A Monarchia vezető körei a miniszteri tárcák elosztásával is bizosítani akarták a paktum pontjainak betartását, ezért az új kormány miniszterelnöke, az Andrássyhoz közelálló, már korábban is a finánctőkések és agráriusok ellentéteinek csökkentésén fáradozó, Tisza erőszakos módszereit elítélő, de szilárdan 67-es, ugyanakkor hajlékony, nagy taktikai érzékkel rendelkező Wekerle Sándor lett. A belügyminiszteri tárcát az Aikotmánypárt vezetője, Andrássy Gyula gróf kapta. Andrássy személye biztosíték volt arra, hogy a koalíciós kormány sem a kiegyezést nem feszegeti, sem a függetlenségi párt egyik korábbi programpontját, a választójog kiszélesítését sem valósítja meg. A nemzeti követeléseket hangoztató agrárius Apponyi Albert gróf programjának tartalma elsősorban a nacionalizmus volt, ennek szolgálatában álltak az Ausztriával szembeni mérsékelt nemzeti követelései is. Jól tudták Bécsben, hogy Apponyi kultuszminisztersége alatt nem kerül sor a kiegyezés alapjainak bolygatására. A kereskedelmi tárcát Kossuth Ferenc kapta, aki Szterényi Józsefet neveztette ki államtitkárává, s ő vezette lényegében a kereskedelmi minisztériumot.2 A kormány összetétele az uralkodó osztályok széles összefogásáról tanúskodik, de benne a nagybirokosoké volt a vezető szerep. Mellőzték a miniszteri tárcák 1 Az áprilisi paktum főbb pontjai a következők voltak: a vezényleti és szolgálati nyelv teljes kikapcsolása, a kereskedelmi szerződések és az új közös vámtarifa törvénybe iktatása, az adó és újonc jutalék megszavazása 1905—1906-ra. (Kristóffy József: Magyarország Kálváriája. Bpest, 1927. 357. 1.) 2 A király személye körüli miniszter Zichy Aladár gróf, igazságügyi miniszter Polonyi Géza, honvédelmi miniszter Jékelfalussy Lajos, földművelésügyi miniszter Darányi Ignác lett.
