Századok – 1961

Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614

616 PÖLÜSKEI FERENC elosztásánál az 1905-ös „nemzeti ellenállásban" még résztvevő Vázsonyi Vilmost, aki polgári demokratának vallotta magát és ekkoriban nemcsak a finánctőkével, hanem a nagybirokosokkal is szembenállt. A koalíciós kormány válságának kibontakozása és a függetlenségi párt bomlása A koalíció válsága döntően a dualizmus elmélyülő válságából következett, de gyors kibontakozását bázisának ellentmondásossága és hirdetett programja, valamint az áprilisi paktum s ennek megfelelő tevékenysége közötti ellentét is elősegítette. A nemzeti függetlenségért és a polgári demokratikus reformokért valóban harcoló paraszti tömegek, a közép- és kispolgárság, az értelmiség egy része komolyan vette a függetlenségi párt korábbi nemzeti s demokratikus jelszavait, ezért mögéje tömörült. 1906 után azonban, amikor a koalíciós kormány a parasztokat védő törvények helyett a cselédtörvényt, az általános, egyenlő, titkos választójog helyett a plurális választójogi törvénytervezetet készítette el, az önálló vámterület kivívása helyett meghosszabbította a vámközösséget Ausztriával és felemelte a közös kiadások összegét, egyre világosabbá vált e társadalmi rétegek előtt, hogy a koalíció s a függetlenségi párt korábbi programpontjainak jelentős részét elárulta, illetve csak hatalomra kerülése érdekében hangoztatta. A koalíció programárulásának nyilvánvalóvá válása után ezek a társadalmi rétegek az önállóság útját keresték. A koalíciósok tehát felszámolták ugyan az 1905 — 6-os forradalmi válságot, de.e szereplésükkel és ennek következményeivel maguk is részeseivé váltak a kiegyezési rendszer meggyengítésének. ők maguk is segítették aláásni e rendszer gyenge tartóoszlopait. A magyar uralkodó osztályoknak a parlamenti váltógazdálkodás bevezetésére 1906-ban tett kísérlete csak rövid ideig akadályozhatta a dualizmus bomlását. A koalíció — elsősorban a függetlenségi párt—bomlása a parasztpártok, paraszti szervezetek megalakulásával s megerősödésével kezdődik, és a közép- és kispolgárság, értelmiség egy részét tömörítő, Justh Gyida vezetése alatti függetlenségi párt létrejöttével zárul. A függetlenségi párton belüli ellentétek kiéleződése 1909-ben különösen meggyorsult. A párt képviselői között egyre hevesebbé vált az a vita, amely végül a párt kettészakadásához vezetett. Ez a vita a bankügy napirendre kerülésével függ össze. A koalíció — korábbi programjával ellentétben — ugyanis 1907-ben megkötötte Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződést, meghosszabbította a vániközösséget. A kormánynak mindezt azért sikerült viszonylag csendes körülmények között, nagyobb viharok nélkül végrehajtania, mert az önálló vámterületet követelő közép- és kispolgárságnak megígérte, hogy a közös bank szabadalmának lejártával egyidejűleg létrehozza az önálló vámterület egyik feltételét, az önálló magyar nemzeti bankot. A gazdasági kiegyezés tárgyalása idején a függetlenségi pártnak még csak egy kis csoportja tiltakozott a kiegyezés ellen, de megnövekedett a számuk, amikor Bozóky Árpád 1908 decemberében beterjesztette az önálló bankról szóló javaslatot, s hozzá kellett volna kezdeni a bankelkülönítés előkészítéséhez. 1908 végén az Osztrák-Magyar Bank a magyar és osztrák kormányhoz fordult az 1910 végével lejáró szabadalmának meghosszabbítása ügyében. A kormánynak a bankszabadalom meghosszabbítása kérdésében ki kellett alakítania álláspontját. A függetlenségi pártban lévő közép- és kispolgárság s a vele szoros, elsősorban gazdasági kapcsolatban levő, főleg vidéki ügyvédekből álló értelmiség 1908 végétől egyre