Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
•606 KISS JÓZSEF V. I. Lenin a mezőgazdaság tőkés fejlődésének különböző tényezőit elemezve, s éppen a magyar mezőgazdasági üzemstatisztika számításait értékelve, mutatott rá arra a jelenségre, hogy „a kapitalizmus fejleszti és előreviszi a mezőgazdasági technikát, de ezt nem teheti másként, mint úgy, hogy tönkreteszi, nyomorba dönti és elnyomja a kistermelők tömegét".34 Ez a megállapítás teljes mértékben érvényes Szolnok megyei viszonylatban is. Az önálló birtokosok és bérlők számának nagymérvű és rohamos csökkenését jellemezve utaltunk arra, hogy Szolnok megyében soha sem volt olyan nagymérvű a dolgozóparasztság tönkretétele, mint a millennium évtizedében. S éppen akkor, amikor az új honfoglalásnak, a dolgozóparasztság új földfoglalásának objektív és szubjektív feltételei érlelődtek. V. I. Lenin idézett megállapításából jelen esetben mégsem az következik, mintha a viszonylag tőkeerős nagy- és középbirtok gépesítése, sőt a jómódú gazdagparaszti gazdaságok technikai felszerelésének színvonala olyan arányban emelkedett volna, mint amilyen arányban előrehaladt a mezőgazdasági bérmunkások felhalmozásának folyamata a tárgyalt időszakban. A kapitalizmus számos területen és rendkívül sok formában behatol a tőkés mezőgazdaság fejlődésének menetébe, s ezek a mozzanatok együttesen idézik elő szükségszerűen a társadalmi változásokat. A gépi technika koncentrációja a tőke koncentrációjának csupán egyetlen változata, s jelen esetben éppen arról van szó, hogy a tönkre jutott kisparaszti gazdaságok rendkívül rosszul voltak ellátva gépekkel és technikai felszereléssel, ezért nem tudtak áttérni a belterjesebb művelésre, ezért adósodtak el rohamosan, s volt tulajdonosaik ezért váltak földönfutókká. Főleg a rendkívül sűrűn lakott redemptus övezetekben öltött nagy méreteket a dolgozóparasztság földtől való elválasztásának folyamata. Az árverésekkel kapcsolatos adatok halmazát lehetne felsorolni az egykorú publicisztikai anyag alapján. Jellemző pl., hogy a „Jászberény és Vidéke" c. tőkés lap csupán egyetlen számában 18 árverési hirdetményt közölt 1901-ben.35 Beszámolnak a lapok arról is, hogy tavasszal és a nyári fő munkaidő beálltával százával özönlöttek a nincstelen agrárproletárok a két redemptus övezetből a nagybirtokos övezetekbe, a Tisza és a Körös menti nagybirtokra, sőt a szomszédos megyébe is bérmunkásnak. Itt természetesen csak azokról van szó, akik odahaza, a jászsági és a nagykunsági középbirtokos és gazdagparaszti munkáltatóknál már nem tudtak elhelyezkedni részesföldművesnek, gazdasági cselédnek vagy tanyásbéresnek a nagykiterjedésű tanyavilágban. A munkaerővándorlás méreteire vonatkozó pontos kimutatások nem állnak rendelkezésre, de hogy a mezőgazdasági bérmunkások felhalmozásának folyamata Szolnok megyében milyen óriási és megdöbbentő arányokat mutat, nézzük meg az alábbi kimutatások adatait ! Ez a kimutatás a száz önálló birtokosra és bérlőre jutó mezőgazdasági munkáslétszám alakulását részletezi abszolút számokban és százalékosan: 1890-ben 1900-ban növekedés °/0 -osan Szolnok megyében 79,5 fő, 128,3 fő, 48,8 fő, 61,76% Békés megyében 118,6 fő, 160,9 fő, 42,3 fő, 35,66% Országos átlagban 75,8 fő, 90,2 fő, 14,4 fő, 17,68% 34 V. I. Lenin : Az agrárkérdésről. A kapitalizmus a mezőgazdaságban. II. köt. 104. 1. 35 Vö. „Jászberény és Vidéke" 1901. nov. 21-i számának cikkeit, továbbá a 18. jegyzetben említett lapok ilyen jellegű adatait.
