Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK .MEGYÉBEN 601 Amint a közölt adatokból2 2 kimutatható, Szolnok megyében az országos 3,01 %-os aránynak több mint ötszörösével, 16,71 %-os arányban nőtt meg a művelés alatt álló szántóföld, kert és szőlőterület, s az országos arányoknál a Békés megyei arányok sem jobbak. Ezek az adatok a művelt területek koncentrációjának viszonylag igen magas fokáról tanúskodnak a megye tőkés agrárfejlődése során. Az előzőkben már utaltunk arra, hogy a szántóterületek nagymérvű növekedése elsősorban a redemptus közlegelők feltörésének volt a következménye, de ez egyúttal jelzi az intenzívebb gazdálkodási rendszerre való fokozatos áttérés menetét is. E hatalmas területek művelés alá vonása lehetővé tette a fontosabb mezőgazdasági termények terméseredményeinek igen jelentős megnövekedését:23 ÉT Búza q Rozs q Árpa q Tengeri q Burgonya q 1897 1 269 566 110 151 313 975 1 065 649 175 420 1898 1 765 570 120 553 434 025 667 568 230 039 1899 1 926 179 137 685 469 097 555 090 117 291 1900 1 941 922 128 973 501 078 878 396 267 213 Ha a terméseredményeknek ez a mennyiségi növekedése nem is minden esetben egyenletes, s ha nincs is arányban a szántóterület nagymérvű növekedésével, mégis csak a tőkés agrártermelés intenzitásának fokmérője. Ennek ellenére a redemptus közbirtokosságok nagykulcsos középbirtokos és gazdagparaszti vezetőrétegei mégis késhegyig menő harcot folytattak a közlegelők feltörése ellen, mert azt megelőzően szinte az egész közbirtokossági legelőterületet maguknak sajátították ki állattenyésztés céljaira, s e területek felszántása után lényegesen kisebb területre szorultak. Mivel ezeken a redemptus közlegelőkön évről-évre, ősidők óta pusztai rideg állattenyésztés folyt, ez a legelők ekés művelés alá vonásával fokozatosan megszűnt, azért át kellett térniök a jóval költségesebb belterjes istállózó állattenyésztésre. A megyei gazdasági egyesület alelnökének 1903. évi jelentése24 szerint a szarvasmarhatenyésztés „visszafejlődését számra és testalkatra egyaránt a legelőterületek feltörése, felosztása, a gyenge takarmányozás és a helytelen tenyésztés okozták. Mert míg a közbirtokosságok terjedelmes legelőterületekkel bírtak, jókarban ment a jószág a telelésnek, úgyszólván a saját zsírján telelt ki, ma pedig: gyengén nyaral, rosszul telel, télen-nyáron koplal." Ugyancsak nehezményezte a közlegelők feltörését a nagybirtokos érdekeket képviselő alispán is: „Az állattenyésztés az utóbbi években a legelők felszántása, a megváltozott gazdasági rendszer folytán visszaesett és nehézségekkel küzd ... A legelők felosztásával ugyanis mesterséges takarmánytermelésre leszünk utalva, és így vármegyénk területén is megszűnik a magyar fajta szarvasmarha létjogosultsága, s ezt a gyorsabban fejlődő és jobban értékesíthető külföldi fajták tenyésztése fogja felváltani."25 Csupán az utóbbi 22 Vö. Magyar Statisztikai Közlemények. Bpest, 1900, 27. köt 214 — 215. oldalak anyagában közölt összesítések szerint. 23 Magyar Statisztikai Évkönyv 1897 — 1900. évfolyamok megfelelő adatai alapján. 24 Fülöp Ferenc : Néhány szó a magyar szarvasmarhatenyésztés érdekében című közleménye („Jelentés a Szolnok megyei Gazdasági Egyesület hat évi működéséről" c. kötetben). 26 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának rendszeres évi jelentése az 1896-1901. évekről. 181. 1. Szolnoki Allami Lt. 9 Századok
