Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
•602 KISS JÓZSEF hét esztendő adataira támaszkodva azt látjuk — szól az alispáni jelentés a továbbiakban —, hogy a szarvasmarhaállomány közel 19 000 darabbal apadt, s ez elsősorban a közlegelők feltörésének sajnálatos következménye. A művelt földterületek extenzív bővítésével és a legelőterületek művelés alá vonásával, illetve a művelési ágak nagymérvű átcsoportosításával párhuzamosan zajlott le a földbirtok, a földtulajdon centralizációjának olyan nagymérvű folyamata, amilyenre a megye tőkés agrárfejlődése során még nem volt példa korábban. V. I. Lenin a mezőgazdasági kapitalizmus határait jelző tényezők elemzése során mutat rá a földbirtok centralizációjának rendkívül fontos szerepére a művelt területek koncentrációja mellett. Amikor a földterület ekés művelés alá vonásával a termőterület extenzív bővítésére már alig van lehetőség, ,,a gazdaság területének kibővítése csak több parcella centralizációja útján lehetséges, mégpedig úgy, hogy azok együttes területet alkossanak."2 8 Bár Szolnok megyében még a századforduló után is maradt művelés alá nem vont, terméketlen földterület, sőt — amint a kisújszállási és a nagykunmadarasi példák mutatják — hatalmas szikes közlegelők is maradtak, így a tőkés mezőgazdaság koncentrációjának fenti változatai továbbra is folyamatban voltak, de a fejlődésnek ezt az ütemét és fokát nem érték el. A gazdaságok területének centralizációját lényegesen megnehezítette a redemptus övezetekben az a körülmény, hogy a kisbirtokos gazdaságok egyes birtokrészei általában tagosítatlanul a város vagy a járás különböző határrészeiben feküdtek, s hogy ,,azok együttes területet alkossanak", tagosításra lett volna szükség. Az évtizedek óta húzódó tagosítási és arányosítási perek azt bizonyítják, hogy a tagosításnak éppen a redemptus övezetekben rendkívül sok akadálya volt, pedig „a kisbirtok még a tagosított községekben is dűlőnként szétosztva oly apró parcellákban fekszik, melyek célszerűen meg sem munkáihatók, s a gazdálkodást annyi járással-keléssel, a munkaerőnek oly pazarlásával kénytelen űzni a földművelő, hogy ily viszonyok közt csak a termelési költség nő, az erők merülnek ki, de jól jövedelmező, okos gazdálkodásról szó sem lehet".27 Mindezek mellett a földbirtok centralizációjának a megye mezőgazdaságában igen lényeges szerepe volt, mert ez a folyamat a millennium évtizedében a kisparaszti parcellák nagyarányú és rohamos kisajátításáról tanúskodik, tehát lényegében a tulajdonjogi viszonyok bizonyos fokú átalakulását jelzi. „A föld itt az egyik birtokos kezében mind nagyobb tömeggé dagad, mert amott számtalan kisebb birtokos kezéből elveszett:—ez a földbirtok centralizációja",2 * Szolnok megyében ez a folyamat az országos arányokhoz képest is megdöbbentő arányokat mutat. Szolnok megyében az 1 önálló birtokosra és bérlőre jutó szántóföld, kert és szőlőterület a Békés megyeihez képest több mint kétszeres arányban, az országos átlagokhoz képest pedig több mint négyszeres arányban halmozódott fel a birtokos rétegek, elsősorban a gazdagparasztság, a falusi és a mezővárosi burzsoázia kezén. Itt is elsősorban a jászkunsági jó-26 V. I. Lenin : Az agrárkérdésről. A kapitalizmus a mezőgazdaságban. Bpest, 1950. I. köt. 31. 1. 27 Krisztinkovics Ede : Birtokrendezések. Jelentés a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez. 26. 1. Bpest, 1901. Vö. még Guthy Benő : A jászkun ősredemptionak 1655. évtől a jelenkorig kiterjedő ismertetése e. munkájának a tagosítási perekre vonatkozó részeit. 28 Sándor Pál : i. m. 101. 1.
