Századok – 1961

Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581

•594 KISS JÓZSEF már arról tanúskodnak, hogy három nagybirtokos 4569 holdat, három ötszáz holdon felüli középbirtokos pedig 1708 holdat halmozott fel tulajdonában, a 200 — 500 holdas kategóriában 14 középbirtokos 4531 holdat, a 100—200 holdas kategóriában pedig 22 középbirtokos 3024 holdat, a száz holdon felüli kategóriákban tehát összesen 42 birtokos 13 832 kat. holdat tartott birtokban. Ez a város 32 169 kat. holdnyi területének mintegy 43%-ára rúgott. Ez a szám azt mutatja, hogy a redemptus övezetben itt volt a legnagyobb mérvű a birtokfelhalmozás folyamata. A város területének 1636 gazdaságára egyenként 19,66 kat. hold jutott, a száz holdon aluli viszonylatban pedig itt is csak 11,49 kat. hold. Kisújszállás az ősi redemptus terület harmadik nagykunsági városa volt. Sajátos birtokmegoszlását szintén az magyarázza meg, hogy a korai megváltakozás (redemptio) során bekövetkezett birtokrendezés megszüntette a feudális nagybirtokot, csupán a redemptus közbirtokosság mintegy 16 200 holdas közbirtoka maradt meg felosztatlanul. 1895-ben egyetlen nagybirtok sem volt a város határában, s ötszáz holdon felüli középbirtokot is csak egyet tüntet fel a statisztika. Az amerikai utas tőkés agrárfejlődés birtokmegoszlási sajátosságára vall azonban az, hogy a 200 — 500 holdas birtokkategóriában 12 középbirtokos 4162 kat. holdat, a 100—200 holdas kategóriában pedig 31 középbirtokos 4124 kat. holdat, a 100 holdon felüli kategóriákban tehát összesen 44 birtokos 8905 kat. holdat tartott magántulajdonban. Ez a város 35 837 kat. holdnyi területének közel 25%-ára tehető, ugyanakkor a földbirtok 75%-a a száz holdon aluli birtokkategóriákra maradt. Mivel a város területén 1532 gazdaság volt, egy-egy gazdaságra átlag 23,39 kat. hold jutott, a száz holdon aluli viszonylatban pedig 18,09 kat. hold. Külön figyelmet fordítunk a megye ötszáz holdon aluli középbirtokaira, mert ezek az országos arányoktól igen lényeges eltéréseket mutatnak. Amíg országos átlagban a gazdaságok területének csak 5,48 %-a tartozott a kétszáztól ötszáz kat. holdig terjedő középbirtokos gazdaságokhoz, Szolnok megyében ugyanakkor 7,64 %-a jutott erre a birtokkategóriára, ezzel szemben Békés megyében mindössze 5,31 %-a. Szolnok megyében 195 ilyen középbirtokos 60 255 kat. holddal rendelkezett. Feltűnő, de ugyanakkor természetes jelenség is, hogy a megye redemptus övezeteiben s főként a redemptus övezetek városaiban viszonylag jóval nagyobb számban akadtak ilyen birtokosok, mint a megye nem-redemptus övezeteiben, illetve ezek városaiban. (Ld. az 595. oldalon levő táblázatot.) Amint a kimutatás adataiból láthatjuk, a két jászsági járás területén és a négy redemptus város határában összesen 341 középbirtokost tart számon a Gazdacímtár, ugyanakkor a nagybirtokos övezetben csak 243 középbirtokos szerepel a 100—500 kh-as birtokkategóriákban. Ez az arány is azt mutatja, hogy a jászkun övezetekben a földbirtok révén a gazdasági és a politikai vezetőszerep is lényegében a középbirtokos úri és gazdagparaszti rétegek, illetve a mezővárosi és falusi agrár-burzsoázia kezében összpontosult. Különösen feltűnő, hogy Szolnok megyében a gazdaságok területének 6,95%-a tartozott a 100—200 holdas kategóriába, országos átlagban ugyanakkor csak 3,81 %-os, Békés megyében pedig 5,58 %-os volt ez az arány. Amikor ismételten rámutatunk arra, hogy a jászkun övezetek középbirtokos rétegei igen éles politikai és gazdasági harcot folytattak a nem-redemptus övezetek nagybirtokos és 500 holdon felüli virilistáival szemben, hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy ezek a jászkun középbirtokos rétegek a saját-