Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK .MEGYÉBEN 585 tása intenzívebbé, jövedelmezőbbé tenné mezőgazdaságunkat, megkétszerezné a már eddig is jelentékeny csemegeszőlő- és gyümölcsexportunkat."5 Ezek a sajátos jászkun követelések képezték fő vonásokban a politikai harc tartalmát a feudális maradványokat őrző nagybirokos övezetek virilistáival szemben. De ezek a követelések, illetve e követelések teljesítésének választástól választásig folyamatosan tartó demagóg ígérgetése alkalmas volt arra is, hogy átmenetileg csökkentse a jászkun parasztság osztály harcának erejét. A megyei törvényhatóság vezető körei éppen ezért rendkívül nagy gondot fordítottak a jászkun városok, községek gazdasági megerősödésének, iparosodásának, vásártartási jogának, kereskedelmének és közlekedéshálózatának korlátozására. Ezek a vezetőkörök nemcsak azért nem járultak hozzá a jászkun követelések teljesítéséhez, mert ezzel megnövekedett volna a jászkun övezetek középbirtokos rétegeinek gazdasági-politikai hatalma, s a jászkun területek tőkés agrárfejlődésének üteme viszonylag meggyorsult volna, hanem azért sem, mert a jászkun s főként a jászsági intenzív mezőgazdasági kultúra, valamint e területek iparosodásának fokozása lekötötte volna a jászkun munkanélküliek táborát. Lényegében a jászkan övezetek tőkés agrárfejlődésének fokozása éppen a Tisza menti nagybirtokos övezeteket fosztotta volna meg a jászkunsági agrárproletariátus tízezreinek olcsó bérmunkájától. Erre a hatalmas jászkun munkaerőtartalékra és olcsó bérmunkára nemcsak akkor volt szüksége a nagybirtoknak, amikor még a 70—80-as években a Tisza, a Körös, a Berettyó és a Zagyva szabályozása, az árvízvédelmi munkálatok, továbbá a vasút- és köziitépítkczések viszonylag jó keresethez juttatták az országjáró jászkun földmunkásokat és kubikusokat, hanem akkor is, amikor már e munkálatok megszűntével a 90-es évek közepén óriási mértékben megnőtt a mezőgazdasági munkanélküliek száma, s ennek következtében a mezőgazdasági napszámbérek a felére apadtak a megye területén. Hogy a megye agrárkapitalista fejlődésének sajátos történeti tényezőin kívül fő vonásaiban az osztályviszonyok alakulását is figyelembe vehessük a tárgyalt időszakban, hasonlítsuk össze Szolnok és Békés megye egész lakosságának megoszlását a statisztikában6 szereplő foglalkozási főosztályok szerint! Szolnok megye összlakossága 1890-ben 319 163 fő, 1900-ban pedig 350 269 fő volt, míg Békés megyében 259 205 fő, illetve 278 731 lakosról adnak számot a statisztikai kimutatások. Az 586. oldalon levő kimutatásban a keresők és az eltartottak együtt szerepelnek az egész népesség %-ában. Lényeges eltérés a két szomszédos megye foglalkozási arányszámaiban alig mutatkozik. Mindkét megyében kb. azonos mértékben csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányszáma. Igen feltűnő azonban, hogy még Békés megyében is nagyobb arányú volt az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben alkalmazott lakosok számának növekedése, mint a valamivel kedvezőbb földrajzi, települési és népességi feltételekkel rendelkező Szolnok megyében. A nagybirtokos érdekeknek megfelelően a megye ipari fejlődés tekintetében rendkívül alacsony színvonalon állott. A tulajdonképpeni iparban az összes kereső népességnek mindössze 11,84%-a dolgozott még 1900-ban is. Húsznál több ipari munkást foglalkoztató ipari vállalat igen kevés volt. Mindössze húsz ilyen ipari vállalat 6 Vö. „Jászberény és Vidéke" c. lap 1902. febr. 16-i számának „A jász politika alapvonalai" című cikkét. 6 Vö. Magyar Statisztikai Közlemények. 1904. tJj sorozat, 2. kötet megfelelő adatait. 8 Századok
