Századok – 1961

Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581

A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK .MEGYÉBEN 583 kali" című közleménye —, „ahol kitörését a legkevésbé várták, az Alföldön, még pedig földmunkás-sztrájk alakjában. Elkendőzték, szépítgették, cáfolták és titkolták, de ma már bizonyos, hogy a sztrájk minden aggodalmat (és várakozást felülmúló méreteket öltött. A válság beállt. Jász-Nagykun-Szolnok már a sztrájk tüzében ég, melynél már a mezőgazdasági munkásság forrongó indulata is kezd megmutatkozni. Jászdózsáról elmentek az összes munkások, cserbenhagyták az aratást. Szolnokon katonai szuronyok árnyékában aratnak . . . Czibakházán valóságos lázadás tört ki: a kaszákat a kaszanyelek végére tűzték. Pestről egész ezredet küldtek oda, hogy lecsendesítsék a népharag viharzó hullámait." Amíg a millennium évtizedének első felében a Viharsarok agrárproletariátusa emelte magasra az agrármozgalom zászlaját a Szociáldemokrata Párt közvetlen támogatásával és a munkás-paraszt szövetség kibontakozásának kedvezőbb lehetőségei mellett, addig az évtized második felében Szolnok megye agrárproletariátusa bontotta ki a mozgalom zászlaját a pártban történt szakadás kedvezőtlen feltételei mellett, de ugyanakkor a Békés megyei mozgalmak példái nyomán. Mindjárt elöljáróban felhívjuk a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek a megye agrárfejlődésének folyamatát és az agrármozgalmak kibontakozásának kereteit jellemző vonásokkal gazdagítják. Ezeknek a tényezőknek egyik része kétségtelenül a megye egyedülálló történeti fejlődésével, a másik része pedig általában az Alföld agrárnépességének jellegzetes osztály viszonyaival függött össze. A millennium korabeli „úri Magyarország" burzsoá-földbirtokosi államszervezetének legfiatalabb vármegyéje volt Szolnok megye. 1876-ban hozta létre az Andrássy-kabinet centralizációs programját folytató Tisza Kálmán kormánya egyrészt a jászsági és a nagykunsági területekből, ahol a korai (1745) megváltakozás = redemptio után nem maradt fenn feudális nagybirtok, s 500 holdon felüli középbirtok is alig akadt; másrészt közvetlenül a Tisza két oldalán húzódó, a feudális egyházi és világi földbirtok maradványait őrző Heves-Külső-Szolnok megyei területekből, ahol döntő mértékben a nagybirtokosok és az 500 holdon felüli úri középbirtokosok tartották kezükben a művelt földterületet. Ez az övezet a megye tengelyében húzódott, a jászsági és a nagykunsági redemptus-övezetek pedig a megye peremrészein húzódtak meg. Jellemző azonban, hogy ezek a peremrészeken meghúzódó egykori redemptus-övezetek a megye határain túl a szomszédos megyék területével közvetlenül szintén az erős feudális kötöttségektől terhes nagybirtokrendszerrel fiiggöttek össze, s ezért a szabad paraszti fejlődés lehetőségei itt is rendkívül korlátozottak voltak. Az 1876 : XXXIII. tc. végrehajtása során a megyei törvényhatóság területének rendezésével tehát egyrészt a középbirtok, valamint a gazdagparaszti földbirtok gazdasági és politikai vezetőszerepét őrző jászkun területek (a megye összterületéhez képest hozzávetőleg 44%-os arányban), másrészt a feudális kötöttségektől terhes nagybirtok, úri középbirtok és tőkés bérlet gazdasági-politikai hatalmát őrző Tisza-vidéki területek kerültek az új megyei törvényhatóság közjogi hatásköre alá. Létrejött egy olyan megye, amelynek területén nemcsak a birtokmegoszlás aránya, nemcsak a megyei törvényhatóság virilistáinak összetétele, hanem a jászkun övezetek mezőgazdasági munkásainak bérmunkája, a megye közlekedéshálózatának kiépítése, a tőkés piac biztosítása is fokozatosan a nagybirtok, a tőkés bérlet és az agrártermelésből gyarapodó banktőke gazdasági-politikai vezetőszerepét szí-