Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
EGY OSZTRÁK RÖPIRAT ÍRÓ ÚTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 53 ellen; ezek a kormányok annak is vették." ,,A két új szekta, mely átmenetileg gyors elterjedtségre tett szert egyik a katolikus, másik a protestáns vidékeken, csak különböző eredetében különbözött egymástól; ami tanításaikat illeti, a legfontosabb pontban egyeztek: hogy minden dogmatikus rögzítés káros. A határozottságnak ez a hiánya adta meg lényegük magvát; azt állították magukról, hogy ők hivatottak megépíteni azt a nagy templomot, amelynek tetőzete alatt minden német találkozhatik ; ők reprezentálták tehát vallásos formában azon napok másik politikai eszméjét, a német egység gondolatát, — pedig maguk közt sem tudtak megegyezni soha."21 4 Schuselka érlelődő, de még nem mindenben letisztult liberalizmusának és nacionalizmusának nagyon is megfelelhetett ez az új egyházi irányzat, tekintettel erős vallásos meggyőződésére. Még kevésbé csodálkozhatunk azon, hogy ő, akit nem sorolhatunk kora legnagyobbjai közé, azonnal és őszinte lelkesedéssel magáévá teszi az új eszméket, ha meggondoljuk, hogy a még az oly magasan kortársai fölé emelkedő Heine sem tud végérvényesen szabadulni vallási befolyásoktól. Schuselkának a német-katolicizmushoz való csatlakozása azonban sem politikai, sem emberi fejlődésében nem jelent hátralépést, legfeljebb kis kitérőt, politikai írói tevékenységét sem hagyja félbe ezért, sőt még határozottabban folytatja, csak új vallási meggyőződésével színezi elkövetkező munkáit. Mióta Rómától való elszakadását kinyilvánította, csak a kedvező alkalomra várt, hogy valamelyik német katolikus közösség tagja lehessen. November 14-én azután levelet kap Weimarból, s ebből megtudja, hogy Ronge németországi körútja során még aznap este a városba érkezik, s néhány nap múlva istentiszteletet fog tartani a most alakuló weimari közösségben. Siet is eleget tenni a hívásnak, s szürkületkor számára nagyjelentőségű útra indul Jénából. Este már személyesen is megismerkedik az új egyház apostolával s elhatározza, hogy vasárnap ténylegesen is belép a közösség tag jainak sorába. November 16-án, az istentisztelet végeztével az oltárhoz lépve valóban bejelenti a kis közösséghez való csatlakozását.215 Az új vallásnak azonban nemcsak lelkes hivévé válik, hanem — elsősorban röpirataiban — terjesztőjévé is. Ronge weimari napjairól, amelyeket valóságos történeti eseménynek tekint, kis füzetet ad ki,216 s már említett Neue Kirche című munkáján kívül még az új egyház papjairól szóló írásában, a Das deutschkatholische Priesterthumb&n is hirdeti a német-katolicizmus eszméit, csatlakozásra szólítva fel katolikusokat és protestánsokat egyaránt.217 Fejtegetései során arra a megállapításra jut, hogy a kormányok mindenütt politikai eszközökkel nyomják el a születő közösségeket, mert félnek a bennük rejlő demokratikus elemtől.21 8 Védelmébe veszi ezért az új egyházat, cáfolni igyekszik, hogy az szekta volna, s hogy — mint sokan állítják — 214 Engels. Forradalom és ellenforradalom 55— 67. 1. 215 Schuselka, Die neue Kirche 367—369. 1.; Schuselka, Ronge 13 — 14., 17 — 18. 1.; Die neue Kirche 369 — 372. 1.; Ronge 21. 1. — Kosch szerint (i. m. 724. 1.) Schuselka weimari átlépése után hamarosan szabadkőművessé is lett. 216 Schuselka, Ronge, Weimar (Hoffman), 1845, X, 11-26. 1. 2l' Das deutschkath. Priesterthum. Weimar (Hoffman), 1846, 32, 8 1. — Mint disszertációjából kiderül, Schneider nem ismerte Schuselkának ezt a munkáját, s Ronge weimari napjairól írt kis füzetét sem. 218 Schuselka, Volkspolitik 226., 229. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 215., 220 — 222., 235 — 240., 255—261.. 285., 180—182., 205 — 206., 214., 13 — 15., 115., 117 — 118., 122 — 125., 128., 177—178., 243. 1.
