Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
54 S. LENGYEL MÁRTA istentagadó, felforgató eszméket képvisel. Azt hangoztatja ezzel ellentétben, hogy az új vallás új korszakot hivatott teremteni s a társadalom szociális bajainak orvoslására is alkalmas. Sőt úgy látja, hogy a tisztán politikai reformok önmagukban nem is érhetnek el mindent, egy új, nemesebb életnek kell megszületnie, ez azonban csak az igaz kereszténységnek az egyház és állam alapelvévé való felemelésével jöhet létre.219 A metternichi rendszer alapjai ellen Schuselka maga is tudja, hogy az új egyházba való belépésével s érdekében kifejtett tevékenységével az osztrák hatóságokat még inkább maga ellen ingerli. Mások is aggódva figyelik ekkor — mint az egy titkos rendőr jelentéséből kitűnik —, hogyan fogadja majd az osztrák kormány Schuselka átlépését.220 Schuselkának azonban elég bajt okoz már az is, hogy nem tett eleget az osztrák hatóságok felszólításának s nem tért haza; az osztrák kormány keze ugyanis messzire ér, s annyit mindenesetre keresztül tud vinni, hogy az engedetlen író életpályáját mégis csak megzavarják. Igaz, felkérésének ellenére a weimari kormány nem utasítja ki ugyan Schuselkát, de további állandó tartózkodási engedélyt nem ad neki, s ezentúl csak napról napra tűrik meg őt a hercegség területén. Schuselka szép reménye, hogy a jénai polgárjogot elnyerje, amelynek érdekében egy saalvölgyi kis kertes házikó megvásárlásáról tárgyalt éppen, ezzel füstbe megy,221 pedig legjobb tudomása szerint mindig jó hazafiként viselte magát s még ez az értelmetlen üldözés sem tudja hazájával szembefordítani. Ezt tettekkel is bizonyítja, amikor egy orosz származású asztaltársát Ausztriát gyalázó szavai miatt párbajra hívja ki ezidőtájt, s a viszály csak azért oldódik meg békésen, mert az orosz a kitűzött időpont előtt felkeresi Schuselkát, s megköveti, mondván: „Olyan férfiú vérét, ki hazájáért, bár az őt eltaszítja és üldözi, életét feláldozni kész, nem szabad ontanom; fogadja, egyedülálló ember, kezemet engesztelésül, legnagyobb csodálatom és nagyrabecsülésem bizonyságául!"222 Metternich azonban nem szereti az effajta hazafiságot, s a „veszedelmes" németországi publicisztikai termékeket és szerzőiket a legnagyobb gonddal s személyesen figyelteti. Különösen nagy szolgálatot tesz neki ezen a téren a lipcsei osztrák konzul, Josef Alexander Hübner, aki leveleiben folyvást tájékoztatja az újonnan megjelenő munkákról, így éppen Schuselka írásairól is.223 Metternich különböző eszközökkel próbálja ezeknek a munkáknak a megjelenését meggátolni: a német kormányoknál többizben is közbelép, hogy 219 Schuselka, Die neue Kirche 137. 1.; Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 12. 1.; Schuselka, Volkspolitik 219., 222. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 290—291. 1.; Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 21. 1.; Schuselka, Volkspolitik 181 —182. 1.; Die neue Kirche 86 — 88. 1.; Volkspolitik 182. 1.; Schuselka, Ronge 22—23. 1. — L. Spiegel (Zur Geschichte der politischen Literaten Österreichs, Zeitschrift für Politik IV., 94.1.) megállapít ja, hogy Schuselka tudatában volt az egyházi és politikai reformok közötti összefüggésnek. — Vö. Schuselka, Die neue Kirche 77—78., 81., 93—94., 100. 1.; Schuselka, Rückschritte 170—171. 1. 220 Glossy П. 249. 1. — A jelentés 1845. nov. 18-i, frankfurti keltezésű. 221 Schuselka, Rückschritte X—XI. 1.; Hugelmann, Schuselka 423. 1. зга Wurzbach 32. 225. 1. 223 Franz, 36. 1.: Srbik, Metternich П. 221. 1. — Vö. Glossy Anm. 112. 1., Hübner jelentése a Jesuitenkriegről, 1845 ápr.; uo. Anm. 137. 1.; Hübner 1846 januári jelentése Schuselka deutschkatholikus tevékenységéről.
