Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
DEIIBIXSKI FŐVEZÉRSÉGE 1849 FEBRUÁRJÁBAN 545 s még most sem térvén vissza, — tartok tőle, hogy most ott minden mindent tud. Maga Dembinski is igen bosszankodik a kimaradáson . . ,"38 Szemere gyanúja és Dembinski bosszankodása nem volt alaptalan. A Kriegsarchiv anyagában Szathmáry árulásáról ugyan nem sikerült adatot találni, de különös az, hogy a „Dembinski Magyarországon"-ban Danzer azt állítja, illetve adja Dembinski tollára, miszerint Szathmáry a fővárosba utazott és ott Windisch-Grâtznél jelentkezett volna !39 Még a Szathmáry szökése előtti napon, február 1-én eltávozott Dembinski mellől Kleinheinz őrnagy is, mert nem értett egyet az altábornagy túlzottan óvatos mozdulataival. Január 30-án ui. Klapkától Egyekre jelentés érkezett, hogy Schlick egyesült a Windisch-Grätz által segítségére küldött Schulzig altábornagy40 hadosztályával, és az így megerősödött császári hadtest a Kassadebreceni úton előrenyomul. Klapka ezért kérte Dembinskit, hogy siessen Tokajba, mire Kleinheinz őrnagy javasolta: Tiszafürednél átkelve a Tiszán, a jobbparton haladéktalanul induljanak Tokaj felé. Dembinski azonban nem fogadta meg a tanácsot, hanem kijelentette, hogy útját a balparton fogja folytatni. Kleinheinz erre indokolatlanul megsértődve, beteget jelentett és szabadságot kért Debrecenbe, amit Dembinski tüstént megadott.41 Táborkari tisztjének távozása után Dembinski egyedül maradt, minden segítség nélkül. írt ugyan Debrecenbe táborkari tiszt küldése végett, de e kérését érthetetlen okból nem teljesítették; így sem a következő hetekben, sem a kápolnai csata idején nem volt mellette senki a táborkari teendők nélkülözhetetlen ellátására. Súlyos hiba volt a Hadügyminisztérium és a Honvédelmi Bizottmány részéről is, hogy annakidején Debrecenben nem megfelelő és nem elegendő számú tisztet osztottak be Dembinski kíséretébe, és e hibát a későbbiekben sem tették jóvá. Mivel az altábornagy magyarul egyetlen szót sem tudott, kíséretébe német, francia vagy lengyel nyelven beszélő tiszteket kellett volna beosztani, már csak a hatóságokkal és közkatonákkal való érintkezés megkönynyítésére is. Mindezt tetézte, hogy Dembinski mellé kormánybiztost sem adtak, nyilván azzal az elgondolással, hogy Szemere felsőmagyarországi kormánybiztos majd ellátja a szükséges teendőket. Kíséretének tagjait Dembinski végül is maga válogatta össze, A Honvédelmi Bizottmánytól ehhez semmi, a Hadügyminisztériumtól is csak annyi segítséget kapott, hogy a kápolnai csata előtt néhány nappal megérkezett Debrecenből Molnár Ferdinánd alezredes, s mint első hadsegéd jelentkezett Dembinskinél. Nehéz lenne eldönteni, hogy odaküldése a Hadügyminisztérium részéről valóban segítség volt-e, mert Molnár Ferdinánd a szabadságharc egyik legrejtélyesebb alakja. 1849 elején a bácskai sereg tisztikarában folytatott kormányellenes agitációt; április 14-e után pedig Görgey táborában hirdette ,,egy második brumaire" szükségességét. Steier Lajos szerint Molnár „Görgey táborának legveszedelmesebb és legjellemtelenebb intrikusa volt..." A Dembinski segédtisztjeként végzett tevékenységének időszakából nem ismerünk ellene terhelő adatot, de korábbi és főleg későbbi tevékenysége alapján nyilvánvaló, 38 Szemere Tokajban, 1849. febr. 6-án kelt jelentése O. L. OHB 1849: 4147. sz. 39 Danzer : Dembinski Magyarországon. 51. 1. 40 Br. Franz Schulzig cs. altábornagy életrajzát ld. Wurzbach : i. m. 32., 205. s köv. 1. 41 Klapka : Nationalkrieg I. 221. 1. Dembinski : Mémoires 1/37. s köv. 1., adatok Kleinheinz további sorsára is! Vö. Gelich : i. m. II. 306. 1.